10. Iratkezelési ismeretek. Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990. ÚMKL 1-2. k. 249 p. ill.

1. kötet - 5. Az iratkezelést szabályozó rendeletek. Az iratkezelési szabályzat és az irattári terv

A leglényegesebb változás az irattári tervben tapasztalható, amelyben már tanácsi szintenként állapították meg a megőrzési idót, ezáltal biztosítani kívánták azt, hogy az iratokat az egyes szinteken csak addig őrizzék, ameddig ügyviteli szempontból ténylegesen szükség van rájuk, a történeti értékű iratok pedig csak onnan kerüljenek be a levéltárba, ahol azok keletkeztek, vagy az adott témában a legtöbb információt hordozok, ezzel kiküszöbölve - a már említett irattükröződéseket. Az elmondottak alapján is érzékelhető, hogy a módosítás indokaiul felhozott hiányosságokat ez a szabályzat sem tudta maradéktalanul kiküszöbölni, egyrészt az ügykörök túlzottan általános megfogalmazása nehezíti az iratok minősítését, másrészt - az egyébként pozitívan értékelendő - tanácsi szintenkénti bontás nem eléggé átgondolt, s nem vették mindig figyelembe a levéltári szempontokat sem. Ezeket a hiányosságokat azonban az ügyintéző felelősségteljes, pontos munkájával részben korrigálhatta. (

10. sz. melléklet

.) A napjainkban végbemenő változások, melyek nyomán az államigazgatási, önkormányzati szervek és az állami vállalatok egyaránt átalakulnak, nyilván éreztetik majd hatásukat az iratkezelésben is. A központi rendelkezések nem lehetnek a korábbihoz hasonló mértékben irányadók a magánszférában (pl. magánvállalatoknál, külföldi érdekeltségű üzemeknél) folyó ügyvitelre, és a tanácsoknál demokratikusabb felépítésű, nem hierarchikus rendszerű önkormányzatok a tapasztalatok alapján újjáalakíthatják iratkezelésüket.