2. A levéltári anyag kiállítása. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1984]. ÚMKL 36 p. ill.
Levéltár és kiállítás
Levéltár és kiállítás Levéltár és kiállítás ~ sok ember tudatában ez a két fogalom csak nagyon áttételesen kapcsolódik össze. Pedig ez a kapcsolat valójában rendkívül szoros, hiszen a történeti kiállítás a történeti publicisztikának, feldolgozásnak olyan sajátos válfaja, ahol a látogató, az "olvasó" nemcsak az eredeti forrásokból vett idézetekkel és az ezekbó'l levont következtetésekkel, hanem magával az eredet? forrással találkozik, és részesévé válhat annak a folyamatnak, amelyet a forrásokkal dolgozó történész végez. Só't, a kiállításokon a látogató ezeket a forrásokat teljességükben látva, bó'vebb ismeretekhez és saját maga által levont uj következtetésekhez juthat el. A levéltárak, a muzeumok és a könyvtárak, vagyis a közgyűjtemények az emberiség történetének forrásértékű dokumentumait, tárgyait őrzik raktáraikban, gyűjteményeikben, igy természetes az az igény, hogy ezeket tárgyi mivoltukban ne csak a kutatók, hanem az érdekló'dó' emberek is megismerhessék. A levéltáraknak ezért joga, só't kötelessége (0/ hogy kiállításokat készítsenek, illetve készítésükben részt vegyenek, hiszen ez a tudományos ismeretterjesztésnek, a közművelődési feladatok végzésének egyik fontos területe. A kérdés csak GZ, hogy a le véltári kiállítás módszereiben milyen legyen, lehetnek-e a levéltári kiállításoknak specifikus, a múzeumi történeti kiállításoktól eltéró' sajátosságaik . Szerencsére a három közgyűjtemény között a legprecízebben megfogalmazott törvény, rendelet sem tud olyen éles határvonalat meghúzni, hogy az átfedések, a párhuzamos profitok megszűnjenek. Az élet sokszínűsége, a dokumentumok és tárgyak változó jellege teszi ezt önmagában lehetetlenné. Ezek gyak rcn nemcsaK történeti, hanem esztétikai információkat is hordoznak magukban, és ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy közülük egy-egy esetben melyik az elsődleges, melyik információ a jelentősebb, fontosabb. Lakonikusan ugy fogalmazhatnánk : csak az a fontos, hogy a megőrzésre érdemes anyagok közgyűjteményben legyenek
