2. A levéltári anyag kiállítása. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1984]. ÚMKL 36 p. ill.

Levéltár és kiállítás

elhelyezve, biztonságos megó'rzésük, kutathatóságuk és bemutathatóságuk biztosítva legyen. Természetesen mindhárom területnek megvan a maga sajátos módszere, gyakorlata, és nem is a köztük levő, karakterisztikusan megfogalmazható különbségek eltörlése tekinthető' ideálisnak, hanem a munkájukat összekötő' közgyűjteményi elvek és érdekek keresése. Az egyik ilyen fontos összekötő területnek a történeti kiállítások tekinthetők, mert itt a tárgyaknak és dokumentumoknak kettős funkciójuk van. A kiállításon szereplő anyagok egyrészről tárgyi valóságukban, másrészről pedig történeti forrás

ként jelennek meg. Nincs, illetve alig van hovatartozási gond az Ősrégészet terén, hiszen a múzeum raktára az egyetlen hely, ahol e korok története kutatható. A múzeumi rárgy e korszak történeti kutatásának szinte egyetlen elsődleges forrásértékű anyaga. Az írásbeliség elterjedésével, majd a nyomtatás általánossá válásával a források száma erősen megnőtt, polarizálódott, és a történeti kutatás elsődleges forrásainak őrzőhelyei a múzeumból a levéltárakba és a könyvtárakba tevődtek át. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy a muzeumok értékmegőrző szerepe ezekre a korszakokra vonatkozóan csökkent volna. Az uj- és a legújabb korral foglalkozó muzeumok gyűjteményeiben tárolt tárgyak is nélkülözhetetlenek egy-egy kor megismerése szempontjából. A közgyűjteményekben tárolt anyagok jól kiegészítik egymást.