Weber, Hartmut: Elektronikus levéltárak az Electronic-Government rendszerében. Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. 52–24.
lesznek, amelyeket az egyes osztályok szolgáltatásaikkal támogatnak. A közigazgatás digitalizálása a levéltártól is megfelelő szakmai reakciókat követel — és én örülök annak, hogy a Bundesarchiv nem lamentál, hanem utánajár a dolgoknak, nem problémákon töpreng, hanem megoldásokat keres. E témakörben felállítottunk egy know-how-t, amelyet a jövőben elmélyítünk és kibővítünk. Nemcsak az erre szakosodott néhány szakember munkahelyén, hanem mindenütt, ahol a levéltári anyag feldolgozásával, értékelésével, átvételével, feltárásával, megőrzésével és használhatóvá tételével foglalkoznak, elmondható, hogy az új, digitális adathordozók átvételét a teljes átvételi folyamattal összhangban kell szemlélni, és a hagyományos és digitális adathordozók egymás mellett élését kell fejleszteni. Ez az egymás mellett élés a hatóságok iratkezelésben legalábbis még egyelőre jellemző marad. A sokféle levéltári anyag feltárása elképzelhetetlen az erre a célra tervezett rendszerek következetes használatának bevezetése nélkül, ilyenek pl. a BASYS, vagy a filmarchívumban használt MAVIS. A feldolgozáshoz és feltáráshoz szükséges az említett programok kiegészíthetősége is. Csak így lehetséges a feltárt információk ésszerű gondozása és hosszú távú hozzáférhetősége. Csak úgy lehetséges a levéltári anyagot ily módon a kutató számára hozzáférhetővé tenni: ha a segédkönyveket és fondjegyzekéket ésszerűen, egységes formátumban készítik el. Csak egy ilyen standardformátum teheti lehetővé, hogy minden egyéb időt rabló, individuális beavatkozástól mentes anyagot kinyomtassunk, vagy az Interneten hozzáférhetővé tegyük. A technikai feltételek adottak, most már csak használni kell őket, úgy a levéltáron belül, mint azon kívül, az Interneten. A Bundesarchiv egy igen jól működő belső hálózattal rendelkezik. A Bundesarchiv már évek óta tájékoztat a szolgáltatásairól saját Internet-ajánlata alatt: www.bundesarchiv.de, de a link a hivatalos szövetségi és kulturális portál alatt is megtalálható. Eltekintve a belső segédletektől, mint pl. a hagyatéki adatbázis, és a fondjegyzéktől, amely az első használható információt adja meg, a Bundesarchiv nem közöl az Interneten adatokat a feltárt levéltári anyagról. Eközben világszerte több ezer fondjegyzék és segédlet jelent meg az Interneten, Németországban 2001 nyaráig kereken hatvan, ebből egy a Bundesarchivban, amelyet a marburgi levéltáros iskola készített elő, és néhány hónapja már elérhető az ottani szerveren. A Bundesarchivnak igen sok pótolni valója van, ha eleget akar tenni az elektronikus kezeléssel járó többlet és a több dimenzionális hozzáférhetőség azon követelményeinek, amelyeket manapság a kutatás és az érdeklődő polgárok megkívánnak. A Bund Online 2005 elnevezésű programmal a szövetségi kormány azt a nem kis célt tűzte ki maga elé, hogy a szövetségi kormányzat valamennyi Internet-hozzáféréssel rendelkező szolgáltató intézménye 2005-ig online-elérhető-vé váljon. A Bundesarchivnak kötelessége, hogy aktívan részt vegyen ebben a munkában, és megteremtse a nyilvános elektronikus szaktájékoztatás profilját. Alkalmas ötletekben nincs hiány. A Deutsche Forshcungsgemeinschaft (DFG) kezdeményezésére egy knowhow-t építünk ki a Bundesarchiv munkatársainak részvételével egy német-amerikai szakértői bizottság bevonásával az elektronikus feldolgozási- és közreadási rendszerek kidolgozására. A más levéltárakkal és a marburgi levéltáros iskolával való együttműködés célja, hogy közösen fejlesszünk ki olyan szoftvert, amely alkalmas a 53
