Tamáska Péter: Gondolatok a számítástechnikai adathordozók archíválásának kérdésköréhez. Levéltári Szemle, 39. (1989) 1. 3–10.
séges dokumentumfajták. Az archiválási problémák megoldása azért is egyre sürgetőbb, mert az elemző tanulmány elkészültét követő négy év alatt a számítógépek térhódítása hazánkban komoly méreteket öltött. 1985 és 1986 között 19 796-ról 38 804-re nőtt — azaz megkétszereződött — az ország számítógépállománya, ami a mikro- és a kis számítógépeik dömpingjével magyarázható.16 A számítástechnikában foglalkoztatottak száma megközelíti a harmincezret,17 a számítástechnika alkalmazásának teljesítménye pedig önköltségen is 1986 végére meghaladta a 7 milliárd forintot, s ennek felét a gépi adatfeldolgozási szolgáltatás tette ki.18 Noha az ügyviteli iratok jelentős része mágneses adathordozókon sem iminősül levéltári anyagnak, tehát bizonyos idő elteltével kiselejtezhető, viszont pl. a tervezési folyamatok dokumentációi, a vállalati tervek, tervvariáciök, termelési és rendszerszervezési programok, különböző racionalizálási, működési és gazdaságossági modellek kétségtelenül levéltári értékűek. Ha utóbbiakat törlik vagy valamilyen okból olvashatatlanná válnak, olyan társadalmi és gazdasági folyamatokba való betekintéstől eshet el a jövőbeni kutató, amely hagyományos iratokkal alig-alig biztosítható. A Számítástechnikai Kutató Intézetnél például minden hagyományos formában elkészült munkát is — így tanulmányokat, elemzéseket, a cég levelezését —• számítógépre visznek fel, ugyanakkor ezek hosszú távú levéltári „időmértékkel" mért megőrzése, átmásolása meghaladja a mindennapi feladatokra koncentráló intézet lehetőségeit.19 Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a számítástechnikai adathordozók archiválásával kapcsolatban jelentős szákmai,és szabályozási feladatok várnak mielőbbi megoldásra. E téren feltétlenül előrelépést jelent, hogy levéltárunk 1987-ben elnyerte a Tudományszervezési és Informatikai Intézet pénzügyi támogatását a számítástechnikai adathordozók archiválásának további, immár az elméletet a gyakorlattal is összekötő vizsgálatára. A .munka célja, hogy az ágazati szákhatóság az e témakörben születő tanulmányok segítségével olyan információkhoz jusson, amelyek birtokában javaslatot tehet a gépi adathordozók archiválásának országos érvényű rendezésére. A tanulmányok az alábbi kérdéseket kívánják megvilágítani: 1. Melyek a nem levéltári illetékességbe tartozó adatállományok, számítógépes rendszerek és programok? Itt résziben a szoftverpiac felméréséről lenne szó: mik azok a szoftverek, programcsomagok, amelyek a piacra dobva megvásárolhatók? Másrészt e körbe tartoznak a könyvekből, tanulmányokból kigyűjtött információs, illetve dokumentációs rendszerek, könyvtári katalógusok stb> 2. Melyek a levéltárák illetékességébe tartozó adatállományok, rendszerék, s hol húzzuk meg történeti értékük határát? Ehhez rendkívül fontos a selejtezhető információkkal (pl. a bérrel kapcsolatos adatok, folyószámlák, főkönyvek, számlakivonatok és összesítések, készletgazdálkodás, fuvarlevelek stb.) feltöltött rendszerek felmérése.21 A negatív megközelítéssel leszűkítjük azoknak az adatállományoknak a körét, amelyeknél a történeti értékhatárt feltétlenül meg kell húznunk. Kísérletképpen megvizsgáljuk néhány nagy számítóközpont saját, ágagati jellegű és bérmunkáit, ezeket típusonként kilistázzuk,22 s akárcsak az irattári tételeknél, meghatározzuk ezek selejtezési és levéltárba adási idejét, ugyanakkor kitérünk arra is, milyen a jelenlegi archiválási gyakorlatuk, mit törölnek és mit mentenék át. a maguk gyakorlati szempontjainak a figyelembevételével. 3. A nagy adatbankok vizsgálatával választ keresünk arra a kérdésre, melyek a legfontosabb adatállományok hazánkban. Speciális szaklevéltárakként 8
