Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.

ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához

CSÁKÓ JUDIT

551

A Gizellát pozitív színezetben feltüntető hagyomány elemei a következők:

1. Szent István a később a császári trónon ülő Jámbor (Szent) Henrik (1002/1014–1024) húgát vette feleségül (Legenda maior

,

49

Legenda minor

,

50

Hartvik-legenda,51

[Magyar–lengyel Krónika],

52

Johannes de Utino).

53

2. A kegyes királyné adományokat tett a magyarországi egyházak – így a veszprémi püspökség (Legenda maior

,

54

Hartvik-legenda)

55

vagy a székesfehérvári és az óbudai társaskáptalanok (krónikakompozíció,56

Mügeln)

57

– javára, és gondosko

dott azok felszereléséről.

49 „Ad consortium vero regni, principue causa sobolis propagande, sororem Romane dignitatis augusti, videlicet Henrici, qui ob mansvetudinem morum pius est appellatus, Gillam nomine sibi in matrimonio sociavit [sc. Stephanus – Cs. J.], quam unctione crismali perunctam gestamine corone sociam esse notificavit” – Legendae s. Stephani i. m. 384. (Legenda maior, 9. c.).

50 „Qui cum iam senesceret, resolutionemque sui corporis imminere sentiret, filio, arce regni sublimando, uxorem noblissimam ex latissima Romanorum imperatorum prosapia dirivatam duxit” – Legendae s. Stephani i. m. 394. (Legenda minor, 2. c.). 51 „Ad consortium vero regni, principue causa sobolis propagande, sororem Romane dignitatis augusti, videlicet Henrici, qui ob mansvetudinem morum pius est appellatus, Gillam nomine sibi in matrimonio sociavit [sc. Stephanus – Cs. J.], quam unctione crismali perunctam gestamine corone regni sociam esse constituit” – Legendae s. Stephani i. m. 415. (Legenda Hartviciana, 10. c.). 52 „[...] qui [sc. Stephanus – Cs. J.] habito consilio principum accepit uxorem de Theutonia, sororem regis Almanie, cum intravit minor frater, nomine Henricus” – Chronica Hungaro–Polonica i.

m. 55–56. (10. c.); Chronicon Hungarico–Polonicum i. m. 315. (10. c.). – Mivel a Magyar–lengyel Krónika a történetet regényes színezetben, Gizellát meg sem nevezve adja elő, a zavaros forrást a főszövegben valamennyiszer szögletes zárójelben tüntetem fel.

53 „Postea vero Augusti videlicet Hainrici Pii sororem Kellam in matrimonio sibi sociavit” – Ioannis de Vtino Brevis narratio i. m. 77.

54 „Que [sc. Gilla – Cs. J.] qualis erga dei cultum ornandum extitit (sic!), quam frequens et benefica circa deo servientium congregationes apparuit (sic!) multarum ecclesiarum cruces et vasa vel paramenta opere mirifico facta vel contexta hodie testantur. Pre cunctis tamen episcopatus Besprimiensis, quam ipsa a fundamento ceptam omnibus sufficientiis ad servitium in auro vel argento vestimentisque multiplicibus adornavit” – Legendae s. Stephani i. m. 384–385. (Legenda maior, 9. c.).

55 „Que [sc. Gilla – Cs. J.] qualis erga dei cultum ornandum extitit (sic!), quam frequens et benefica circa deo servientium congregationes apparuit (sic!) multarum ecclesiarum cruces et vasa vel paramenta opere mirifico facta vel contexta hodie testantur. Pre cunctis tamen episcopatus Besprimiensis, quam ipsa a fundamento ceptam omnibus sufficientiis ad servitium in auro vel argento vestimentisque multiplicibus adornavit” – Legendae s. Stephani i. m. 415. (Legenda Hartviciana, 10. c.). 56 „Regina vero Keisla, uxor sancti regis, dictam ecclesiam [sc. Albensem – Cs. J.] aureis crucibus, fusoriis, tabulis, calicibus, gemmis et ornamentis ultra modum ditavit” – Chronici Hungarici compositio i. m. 316. (66. c.). „Deinde sanctus rex venit in civitatem, que Vetus Buda vocatur una cum filio suo Sancto Emerico et regina. Et cum ibi non invenisset aliquod pium opus in Christo, in quo possit laudari Creator omnium, statim sanctissimus rex de thezauro predicti Kean ducis Bulgarorum et Sclavorum, quem occiderat, cepit in medio civitatis edificare grande cenobium in honore apostolorum Petri et Pauli [...]. Regina autem cruces, tabulas et ornamenta procurabat” – Chronici Hungarici compositio i. m. 316–317. (67. c.). „Quo experto regina Keisla dum ad aliquas ecclesias in Hungaria devenisset, omnes apparatus in domo Domini existentes sibi presentari faciebat et renovanda tam in sindone quam in bysso omni anno renovabat” – Chronici Hungarici compositio i. m. 317. (67. c.).

57 „Auch begobt die selb kirchen [sc. Weissenburg – Cs. J.] die kungen Kesla, sant Stephans hawsfraw, mit guldein kelchen und mit krewczen und mit maniger czyr. Darnach kom der heilig sant Stephan