Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 569 Magyarországon nem kedveltek. Ilyennek látta Kristó az 1213-ben meggyilkolt Gertrúdot.148 Az, hogy II. András hitvesének története mely ponton mutat párhuzamokat a krónikakompozíció Gizella-históriájával, és mennyiben tér el attól, azt a bevezetőben már érintettem. Amennyiben Gizella ábrázolása mögött nem a „meráni asszony”-t próbáljuk fellelni, hanem valamely más 12. századi királynét – esetleg II. Béla hitvesét, az aradi véres események nyomán is elhíresült Ilonát149 vagy II. Géza feleségét, a fiainak a trónért folytatott küzdelmébe beavat kozó Eufrozinát150 –, hasonlóan gyenge lábakon állónak érezhetjük érvelésünket, mint a Gertrúd–Gizella-azonosítás esetében. Elgondolkodtatónak bizonyulhat ezen a ponton Csóka J. Lajos felvetése. A bencés filológus szerint a 69–70. krónikafejezetek előadását Álmos és fia, a későbbi II. (Vak) Béla Könyves Kálmántól való megvakíttatásának históriája is ihlethette. 151 Egy II. István-kori gesta író 152 számára aligha lett volna tanácsos, hogy a trónon ülő uralkodó atyjának kegyetlenségét saját korában különösebben hangoztassa, és a bátyjával szembeszegülő s végül az uralkodásra alkalmatlanná tett Álmos sorsa kétségtelen hasonlóságot mutat Vazuléval. Ha azonban a krónikás a közelmúlt történéseit – mivel Kálmán bűnösségét nem mondhatta ki – múltbéli históriába ágyazva kívánta volna előadni, nem lett volna szüksége arra, hogy az eredetileg a szent királyt a Vazul-merényletért felelősnek tartó tradíciót módosítsa, és a véres cselekedet ódiumát Gizellára hárítsa. Egy ilyesfajta eljárás egyetlen elfogadható magyarázataként azt tudnám tehát elképzelni, hogy az udvari történetíró célja a korábbi elbeszélés megmásításával éppen az volt, hogy azt sugallja: Kálmán cselekedetéért is más személy a felelős. Utóbbi esetben arra kellene gyanakodnunk, hogy a fondorlatos Gizella portréjához Eufémia, a könyves király eltaszított második felesége153 szolgáltatott valamiféle mintát. Az elűzött hitves története az idegenből jött fivérét a trónra segítő Gizella históriájával nem mutat azonban semmiféle rokonságot: Álmos és Béla megvakíttatása idején a kijevi nagyfejedelem házasságtöréssel megvádolt leánya nem lehetett már Magyarországon. 148 Uo. 223–226. 149 Chronici Hungarici compositio i. m. 446–447. 150 A III. Bélával szemben az uralkodó öccsét, Gézát támogató anyakirályné barancsi fogságára és görögországi száműzetésére lásd Annales Posonienses. Ed. Emericus Madzsar. In: SRH I. 119–127., itt: 127. (tévesen az 1186. és az 1187. évnél). Eufrozina szerepét ismerteti Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek (Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.) 1892. 313.; Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. I. 322–323.; Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 36.) Bp. 2005. 126., 188. 151 Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 417. 152 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink i. m. 101.; Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. 36–37. 153 Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 222–225.; Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. I. 222–223.; Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m. 13., 187.
