Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 558 15. században is nagy népszerűségnek örvendő világkrónika néhány kéziratában.97 Az uralkodóinkról 1000 és 1459 között feljegyzéseket tartalmazó Mátyás-kori kompendium kétségkívül tartalmaz olyan adalékot, amely valamiféle eredeti hagyomány ismeretéről árulkodik – forrásunk András, Béla és Levente atyjaként Szár László helyett helyesen Vazult nevezi meg98 –, ám a szö veghely nyomán aligha szükséges arra következtetnünk, hogy a kései királylista összeállítójának 11. századi kútfő állt volna a rendelkezésére.99 A genealógiai jellegű értesülés nagyon is fennmaradhatott olyan királyjegyzékekben vagy rövidebb szerkesztésekben, amelyekben a kérdéses momentum már az újabb keletű hagyománnyal kontaminálódott. Mindezek nyomán tarthatónak ítélem azt az álláspontot, miszerint a Gizella és Péter származására vonatkozó közlés – még ha a zavaros információsor eredetéről pontosabbat nehéz is volna meghatározni100 – kései betoldás a 70. krónikafejezetben. A családi viszonyokra utaló fejtegetést minden bizonnyal abból a célból iktatta a szövegbe az interpolátor, hogy a filius sororis sancti Stephani és a frater reginae nem minden ellentmondás tól mentes hagyományait megkísérelje egymással összekapcsolni. 101 Sem a pozitív, sem pedig a negatív Gizella-alak esetében nem láthatjuk tehát úgy, hogy a tradíció valamennyi elemének egyszerre kellett volna a történeti tradícióban jelentkeznie. A következőkben azt vizsgálom, hogy lényegét tekintve mikor is jelenhetett meg egyik és másik hagyomány. 97 A világkrónikára és magyar függelékére lásd Andrea Worm: Johannes de Utino [Giovanni Longo, da Udine, de Mortiliano]. In: EMCh I. 876–878.; Veszprémy László: Egy késő középkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója. Századok 144. (2010) 465–484. A gazdag kézirati hagyomány kérdéséhez lásd még Vizkelety András: Johan nes de Utino világkrónikájának szöveghagyományozása. Magyar Könyvszemle 101. (1985) 195–209.; Radek Tünde: Johannes de Utino „Világkrónikájának” kéziratai (14–15. század) és a német nyelvű kéziratok provenienciája. Magyar Könyvszemle 129. (2013) 1–22. 98 Ioannis de Vtino Brevis narratio i. m. 78. 99 A kompendium adatainak értékeléséhez lásd Veszprémy L.: Egy késő középkori világkrónika i. m. 470–472. 100 Párhuzamára felmerült a montferrati őrgrófok mondai származástörténete, lásd Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. I. 414. 155. jegyz., vagy Ortilo de Lilienfeld Notulaejának hasonlóképpen kusza leírása (Győztes) Adalbert osztrák őrgróf (1018–1055) rokonságáról. Lásd Chrysosthomus Han thaler: Notulae anecdotae e chron. illustris stirpis Babenbergicae in Osterrichia dominantis. Crembsii 1742. 106–107. (1021. év); CFH III. 1753–1757., itt: 1755. (4104. sz.).; Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 318. 41. jegyz. Bár a Notulaet a kutatás 18. századi hamisítványnak tartja, a szakirodalom annak lehetőségét is felvetette, hogy az alsó-ausztriai ciszterci apátságban működő falsificator , Chrysos thomus Hanthaler napjainkra elveszett lilienfeldi kútfők adalékait is beépítette koholmányába. Lásd Michael Tangl: Die Fälschungen Chrysostomus Hanthalers. Mitteilungen des Instituts für Österrei chische Geschichtsforschung 19. (1898) 1–54., itt: 31–47.; Volker Schachenmayr: Chrysostomus Han thalers Briefe an die Brüder Pez. Magisterarbeit. [Handschrift 2010.] 18–19., 21–24. 101 Carlile Aylmer Macartney: Studies on the earliest Hungarian Historical Sources I–II. Archivum Europae Centro-Orientalis 4. (1938) 456–507., itt: 506.
