Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 546 Gizella krónikabeli ábrázolásának problémája szorosan összefonódik egy másik, a szakirodalomban ugyancsak több ízben érintett kérdéskörrel. Azt, hogy András, Béla és Levente hercegek Vazul – s nem pedig Szár László – fiai lehettek, ma már nem vitatja a medievisztika. Annál problematikusabb azonban, hogy mikor is válthatta fel a bizonyos szövegekben még tetten érhető eredeti hagyományt az az Anonymusnál vagy a krónikakompozícióban is olvasható tradíció, miszerint a Vazul megvakíttatása után külhonba menekült hercegek Szár László és egy rutén hercegnő gyermekei lettek volna.16 Írásomban arra is ki kell térnem, vajon szüksé ges-e kapcsolatot gyanítanunk a Vazul-ági királyok származására vonatkozó hagyomány torzulása és a sötét ecsetvonásokkal megfestett Gizella-kép születése között. A forrásbázis Elsőként azt vizsgáljuk meg, hogy mely források árulkodhatnak a 14. századi krónikakompozíció megfelelő fejezeteiben (66–67., 69–70. caput ok) kontaminálódó különféle tradíciók kialakulásának lehetséges idejéről. A Szent István-korral kapcsolatos magyar és külhoni kútfőket számos alkalommal érintette a hazai medievisztika,17 és a Vazul-kérdést részletesen tárgyaló Váczy Péter, valamint az első ki rályunk családi történetét kimerítő tanulmányban feldolgozó Kristó Gyula maguk is szóltak azokról a szövegekről, amelyeken újfent végig kell most tekintenünk. 18 A Gizella-hagyomány magyarországi formálódását vizsgálva foglalkoznunk kell a Szent István legendáiban,19 a Kézai Simon gestá jában, 20 valamint a Zágrábi (és a Váradi) Króniká(k)ban olvasható híradásokkal.21 Géza fejedelem fiának bajor föld -16 P. magistri, qui Anonymus dicitur, Gesta Hungarorum i. m. 55. (c. 15.); Chronici Hungarici compositio i. m. 321. (c. 69.); Anonymus vonatkozó passzusának magyar fordítását lásd AKS 21. (A megfelelő részletet Veszprémy László fordította.) Az eredeti tradíciót őrző szövegeket alább tárgyalom. A kérdés irodalmához lásd Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány. Levéltári Közlemények 18–19. (1940–1941) 304–338.; Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 202–207. 17 Ember Győző: Szent István a középkori magyar történetírásban. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I–III. Szerk. Serédi Jusztinián. Bp. 1938. III. 257–275.; Gombos F. Albin: Szent István a középkori külföldi történetírásban. In: Emlékkönyv Szent István király halálá nak i. m. III. 631–674. Az 1030. évi német hadjárat forrásközpontú megközelítésére lásd Uő: Szent István háborúja II. Konrád római–német császárral 1030-ban. In: Emlékkönyv Szent István király halálának i. m. III. 301–324. 18 Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m.; Kristó Gy.: Szent István és családja i. m., különösen: 200–201., 202–207., 221–226. 19 Lásd 4. jegyz. 20 Simonis de Kéza Gesta Hungarorum. Ed. Alexander Domanovszky. In: SRH I. 129–194., itt: 172– 173. (44–45. c.). Magyar fordítását lásd AKS 108–109. (a megfelelő részletet Bollók János fordította). 21 Chronicon Zagrabiense cum textu Chronici Varadiensis collatum. Ed. Emericus Szentpétery. In: SRH I. 195–215., itt: 207. (4. c.). Kulcsár Péter magyar fordításában lásd Zágrábi krónika (354). In: Krónikáink magyarul i. m. III/1. 37–41., itt: 38.; Váradi Krónika (1374). In: Krónikáink magyarul i. m. III/1. 42–44. (a fordítás csupán a Zágrábi Krónikához képest mutatott többletet tartalmazza).
