Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 492 és a kavarok (cowari ) együttes Bécs körüli katonai akcióiról 48 már az atelkuzui szállásokról kiinduló csapatokról szól. A két csoport ilyen nyilvánvaló külön entitásként történő említése egyébként azt a benyomást kelti, hogy a türkök-magyarok és a kavarok a DAI 40 6. által említett „összeolvadása” akkoriban még csak igen kezdeti fázisában lehetett. (A DAI 39 6–7. egyébként mintha ennek a korábbi állapotnak a nyomát megőrizve még [?] csak ugyanazon a területen történő letelepedésről és „összebarátkozás”-ról tesz említést; további adatok hiányában, illetve a DAI szövegének összeállítási metódusát látva azonban erre határozott következ tetést nem építhetünk.) Bár konkrét, ezt alátámasztó adattal nem rendelkezünk, a korabeli események ismeretében még az sem lenne kizárható, hogy éppen a 861 nyarán a kagán és a bég jelenlétében lezajlott hitvita bizánci résztvevőinek49 a császári udvarban tett jelentése tartalmazta a Krímben Konstantin és társai által megismert magyarokkal kapcsolatos kazár elbeszélést. A bizánci–kazár diplomáciai kapcsolatok azonban annál mindenképpen szorosabbak és rendszeresebbek maradtak 861 után is, hogy feltegyük: csak egyetlen alkalom kínálkozott volna az információcserére. Az újonnan Bizánc érdekszférájába érkező népekre vonatkozó bizánci információszerzés lehetséges útjaira egyébként érdekes fényt vet az e tanulmány elején már idézett avarok esete. A részben a császári levéltárban őrzött iratokból dolgozó Menandros Prótektor jegyzi meg ugyanis, hogy az 550-es évek második felében a Kaukázus előterébe érkező avarok „eljutottak az alánokhoz, s az alánok vezetőjének, Sarósiosnak a pártfogását kérték, hadd ismerkedhessenek meg az ő közbejötte útján a rómaiakkal. Sarósios Iustinost, Germanos fiát, aki akkoriban Lazikében a csapatok vezére volt, tájékoztatta az avarokról, Iustionos pedig a császárt, Iustinianost”. 50 Az sem lehetetlen tehát, hogy a kazár közvetítést éppen a Bizánc uraival akkor még közvetlen kapcsolatot nem ápoló szavartok vezetői kezdeményezték a Bizánccal kiépítendő jó viszony zökkenőmentes kezdeteit elősegítendő. Az itt számba vett adatok együttesen sem teszik lehetővé annak egészen pontos meghatározását, hogy a DAI -ban elbeszélt Leved(ia)–Atelkuzu szállásváltásra és Árpád atelkuzui, kazár szokás szerint történő felemelésére mikor került sor. A fentiek értelmében mindezt legkorábban a 850-es évek végére, legkésőbb pedig a 870-es évek második felére helyezhetjük. A DAI -ban megőrződött leved(ia)i történet időbeli keretei pontosító külső ada tok hiányában – ha lehet – még ennél is valamivel képlékenyebbek. Az egyetlen 48 Annales Iuvavenses maximi s. a. 881: Annales ex annalibus iuavensibus antiquis excerpti. Ed. Harry Bresslau. In: Monumenta Germaniae Historica, Scriptorum 30/2, fasc. 1. Lipsiae 1926. 742. 49 Vö. Zuckerman, C.: On the Date i. m. 50 Menandros, Historia Frg. 5.1: The History of Menandros i. m. 48–49. Magyar fordítás: Szádeczky- Kardoss S.: Az avar történelem i. m. 17.
