Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 637 Kolozs vármegyében Keczeli György és Sombori László assessorok végezték az ankétot. Jelentésükben (Gyalu, 1699. február 10.) ez áll: „Az processunkba lévő oláh papokot convocáltatván és azok hallgatóit is [...] elsőben Kalotaszentkirályra die 11 januarius és másodszor 27 januarius Gyaluban, harmadszor Berendre 2. februarius negyedszer pedig 8. februarius Középlakra. A Kalotán lakó Popa Mihály Kolozs vármegyei felső processusbeli oláh esperes: Az mikor ez dolog kezdődött én akkor esperes nem voltam, hanem hallottam, hogy harmincöt esperes írást adott pecsét alatt a ladikának melyet magam is láttam. Ezek az esperesek pedig az alatta való oláh papoktól megint hasonló írást vöttenek pecsit alatt, hogy ha valami nyavalyánk lészen az fejérvári pater Baranyai uramhoz folyamodjunk, sőt az császár őfelségét is kész érettünk megtalálni, s dolgunkat véghez vinni. Nékem volt parancsolatom a ladikától hogy az alattam való papokat összegyűjtsem, s írásokat pecsét alatt vigyem, de még eddig nem érkeztem. Az hova az országban lévő oláh papok magokat recipiálják én azokkal maradok, de hogy vallásomat változtassam kész vagyok inkább meghalni, mindazáltal az római pápáért imádkozom.” 44 Popa Mihály nyilatkozata több mint érdekes, ugyanis az 1698. október elején az uniót ismét kimondó és az Athanasius vezetésével megtartott zsinaton ő is részt vett mint esperes, és alá is írta az uniót elfogadó nyilatkozatot.45 Erről viszont mélyen hallgatott a kérdező biztosok előtt. Az aláírás után – ha hinni lehet a nyilatkozatának – azonban nem tett semmit annak érdekében („még eddig nem érkeztem”), hogy az alatta levő papokat is rávegye az unióra, sőt azt nyilatkozza, hogy inkább meghal, minthogy vallását megváltoztassa, de azért a biztonság kedvéért imádkozik a római pápáért is. Minden bizonnyal ez az opportunista attitűd jellemezte a román papok nagyrészének a reformációhoz való viszonyát is, és ez lehet az egyik oka annak, hogy nagyon nehéz eldönteni a reformáció román közegben való térnyerésének a mértékét. Egyértelműbben nyilatkozott a szintén Kolozs vármegyében lakó malomszegi popa Stephán és a marótlaki popa Berszán: „én az én atyámtól maradt vallásomat nem változtatom, az mely vallást az muszkák, görögök tartanak, abban akarok meghalni. Tudom azt is, hogy eddig voltunk uniálva az magyar kálvinista papokhoz, ezután is akarom, hogy úgy legyen, minthogy semmi háborgattatásunk miattuk vallásunkban nem volt.”46 A hívek közül még többen (összesen huszonöt falu) nyilatkozatak úgy, hogy „mi az régi vallásunkban akarunk megmaradni az mi akartunk szerént, az hova eddig voltunk uniálva [azaz a kálvinistákhoz], ez után oda légyünk, mivel nekünk semmi háborgattatásunk még eddig nem volt calvino-ortodoxe din Transilvania (1660–1710). Annales Universitatis Apulensis Series Historica 9. (2005) 2. sz. 28–29. 44 MNL OL F 46 1699/252. sz. fol. 1. 45 Nilles, N.: Symbolae i. m. 201. 46 MNL OL F 46 1699/252. sz. fol. 2.
