Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 638 vallásunk iránt.”47 Egyszóval a hívek közül sokkal többen akartak megmaradni a kálvinistákkal való unióban, mint a papok közül. A malomszegi és a marótlaki pópa, valamint a hátszegi román papok helyzete jól mutatja a reformáció különböző fokú hatásait a románság körében. Valószínűleg a hátszegi papok közelebb álltak a kálvinizmushoz, mint Stephán és Berszán pópa. Egyrészt a hátszegiek a magyar kálvinista püspök alá adták magukat, másrészt magatartásuk arról is árulkodik, hogy nem anyagi és/vagy társadalmi előnyökért cserébe, hanem sokkal inkább személyesen és önként vállalt lelkiismereti meggyőződésből maradtak a kálvinizmus mellett. Ezeket a román papokat és híveiket, valóságos román kálvinista gyülekezeteknek tarthatjuk. A malomszegi Stephán pap nyilatkozata azonban a román és a kálvinista egyház uniójára vet fényt, mely nagyjából szinonim fogalom volt a katolikus unióval. (A legfontosabb különbség a két unió közt, amint arról később még részletesebben is szólok, természetesen az volt, hogy a kálvinista unió semmilyen anyagi és társadalmi előnyt nem kínált a román papoknak.) Az, hogy a vladika elfogadta a magyar kálvinista szuperintendens joghatóságát, valójában formális jogi aktus volt csupán. Nagyjából azt jelentette, mint a görög katolikus románok esetében: a pápa elsőbbségének az elfogadása. Sőt, a kálvinista unió még annyira sem érintette a hitbeli kérdéseket, mint a katolikus, amelyben a katolikus hittételeket (filioque, purgatórium, ostya) el kellett fogadni. A kálvinista szuperintendens joghatósága alá helyezett vladika által vezetett erdélyi román egyház vallásában (szertartások, hitbeli kérdések) semmi háborgatást nem szenvedett. Ezek a román gyülekezetek csupán de jure egyesültek a református egyházzal, de facto azonban megtartották görögkeleti szokásaikat és szertartásaikat. 48 A többi megkérdezett Kolozs vármegyei román pap, valamilyen formában hajlott a katolikus unióra, még akkor is, ha hangzatos nyilatkozatokat tettek a régi vallásukban való megmaradás mellett: „Keleczeli Popa Simeon: az miben születtettem, nevelkedtem s taníttattam, az mit az Isten ígíjét eddig hirdettem, ez után is abban foglalom magamat, s vallásomat meg nem változtatom, mely az muszkák és görögök vallása, eddig tudom, hogy voltunk uniálva az magyar kálvinista papokhoz, ez után hová fogják magokat uniálni nem tudom az püspök és utána való oláh papi tisztek.” 49 Érdekes az a tény is, hogy a Kolozs vármegyei papok és esperesek opportunista magatartásával szemben a hívek egyértelműen és következetesen ragaszkodtak görögkeleti hitükhöz, néha még azt is vállalva, hogy így összeütközésbe kerülnek 47 A falvak nevei: Egerbegy, Alsófüld, Középfüld, Felsőfüld, Tóttelek, Lapupatak, Oláhköllős, Dank, Egres, Nyires, Sólyomtelek, Szentmihálytelek, Topaszentkirály, Szomord, Tiburc, Kölesmező, Csád, Rajtocsa, Bércse, Kökényes, Várallja, Nagysebes, Nádasfalva, Oláhtótfalva, Sztolun. Lásd MNL OL F 46 1699/252. sz. fol. 3–4. 48 Erről lásd még Sipos G.: Consistoriul i. m. 107. 49 MNL OL F 46 1699/252. sz. fol. 2.
