Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 636 elolvasván és magyarázván mind a papi rend, mind pedig az hallgatók is, akik compareáltanak az ő felsége kegyelmességét és a nemes ország atyai provisióját nagy alázatosan vették [...]. Ennyiben a dolog véghez menvén a papi rend választételit írásban béadván szórul-szóra eképpen következik: az mi oláh vallásunkot az görög vallásbul tartjuk, egészben meg is tartjuk, mivel abban találtattunk, és az ő Felsége gyakor kegyelmességét ennek utána is azon kegyelmességét alázatosan várván mi nyavalyás oláh papok megmaradván a mi vallásunk szerént imádkozunk ő Felségéért. Ennyiben választ tételében menvén elő állának a papok tízen, akik nemesi szabadsággal élnek verbális propsitiókkal proponálták azt is, hogy mindeddig volt dependentiájok az erdélyi magyar püspöktől, a dévai esperestől és az oláh püspöktől, ezután is őkegyelmektől akarnának fügeni.” 42 Ezután következnek a megjelent Hátszeg vidéki papok nevei (aláírásaik nélkül): „az Hátszeg vidéki esperes popa György; hátszegi popa György; borbáti popa János; alsószilvási popa János; klopotivai popa László; malomvízi popa Nyegrila; felsőszilvási popa András; kernyesdi popa Krisztya; rekettyefalvi popa Jon; rejai popa Philip; csopai popa Ignat; levádgyai popa Stephán; bajesdi popa János ; párosi popa Stephán; macsesdi popa Péter ; felsőszálláspatakii: popa Mikula ; fejérvízi: popa Péter; bajesdi: popa Joseph ; livádgyai popa Jankul ; puji: popa György; ponori: popa Sándor; bári popa János és popa Jánkul .” A dőlttel jelölt papok voltak azok, akik szóban különvéleményt jelentettek be, és nyilatkozatukból az is világosan kitűnik, hogy ők a reformátusokkal való unió mellett nyilatkoztak. Ez a tíz hátszegi román pap 1699. május 27-én meg is erősítette Bánffy György kormányzónak írt levelében a vizsgálóbiztosoknak adott nyilatkozatát „mi egészen a régi fejedelmek annuentiajok [beleegyezése] szerint püspök urunktól [a kálvinista szuperintendenstől] el nem szakadunk, hanem az ő kegyelmes igazgatásától akarunk függeni”. És tették ezt mindannak ellenére, hogy a kálvinista hiten maradással csak hátrányuk származott, mert döntésükért a hátszegi román esperes folyton zaklatta őket: „Hogy nagy terehviselésink nem volna, azt nem tagadjuk, mert másként is nemes emberek lévén, mind az nemesi, mind az papi jusson terhes adózással terheltettünk, amelyet subjéktat [elkövet] az eddig rajtunk keménységet űző Hátszeg vidéki Csoka György esperes, kiváltképpen amiolta megértette, hogy mi a régi jó rend szerint, nem a vladikától, hanem püspök urunktól akarunk függeni, házainkra csak nem régen nemes executiót [végrehajtást] keményet küldött.” 43 42 MNL OL F 46 1699/250. sz. fol. 1–2. 43 Ion Lupaș: Documente istorice transilvane I. Cluj. 1940. 475. A kálvinista román papok általában a területileg illetékes magyar kálvinista esperességhez tartoztak. Ilyen volt például 1685-ben a szilágysági Lazăr Tatarosi, vagy a hátszegi Bajesdi Farkas József (Popa Iosif din Băești), aki a Bánffynak küldött panaszlevelet is aláírta. Minderről lásd Sipos Gábor: Unirea religioasă și antecedentele ei în relațiile
