Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 491 onogur-bolgár csoportokat pedig említhetik u(n)gri néven a források, a Vita ugri jai magyarokkal való azonosítását nem vehetjük teljesen biztosra. Ráadásul – sajnálatos módon – az eredetileg nem sokkal Konstantin halála után, görög nyelven íródott, de csak egyházi szláv nyelvű fordításban és nagyon késői kéziratokban fennmaradt szöveg arra vonatkozóan sem tartalmaz egyértelmű állítást, hogy a Krím déli szegletében feltűnő kazárok és ugrok egymással szövetségben vagy egymás ellenségeiként léptek-e fel. Ezért az epizód magyarázataként egyaránt felmerült, hogy itt a DAI -ban (38 14. ) említett kazár–szavart „együtt harcolás” egyik ál lomásáról őrzött meg adatot a Vita , 45 illetve, hogy Konstantin éppen azért tudta a kazárok vezérét könnyedén rávenni, hogy hagyjon fel a bizánci város ostromával, mert a Krím északi területeit Atelkuzu felől uralmuk alatt tartó ugrok csapata érkezésének hírére az ostrom egyébként sem volt a továbbiakban fenntartható. 46 Az előbbi, a magyar kutatásban egyébként jobban elterjedt magyarázat értelmében – tekintve, hogy a DAI fent hivatkozott adatán kívül nem tudunk más olyan időszakról, amikor a magyarok elődei kazár kötelékben harcoltak – ez a 860/861 fordulója tájára vonatkozó adat még a szavartok leved(ia)i tartózkodásának idejéből származhat. Látva, hogy a 9. század második és a 10. század első felében nem okozott jelentősebb nehézséget a magyar lovascsapatoknak hatalmas távolságokból is beavatkozni más térségek ügyeibe – különösen, hogy Kazária szomszédjaiként és szövetségeseiként Leved(iá)ból egyenes út vezethetett a Krímbe, akárhol is feküdt ez a Leved(ia) Kazária határai mentén –, pusztán a távolság miatt ez a lehetőség nem zárható ki. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ha a Vitá ban szereplő ugrokban magyarokat látunk, pusztán a földrajzi közelség okán kézenfekvőbb volna a már az atelkuzui szállásaikon élő magyarokra gondolni. Ebbe az irányba mutatna az Annales Bertinianiban megőrzött adat az ungri nevű nép Németh Lajos birodalma ellen intézett 862-es betöréséről is47 – ám ez a szöveg sem nélkülözi az értelmezése körül felmerülő nehézségeket. Egészen biztosak csak abban lehetünk, hogy az Annales Iuvavenses maximiban a 881. év alatt megőrződött adat a magyarok ( ungri ) Szabolcs – Sinkovics Balázs. Bp. 2001. 67–87. (Nem elfogadva a DAI adatának a szerző által vallott archaizáló voltát.) 45 Így látta ezt már Pauler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bp. 1900. 138. 141. jegyz.; Hóman Bálint: Magyar történet I. In: Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet I–V. 2. kiadás. 1935. 65. A 20. század második felének irodalmát ismerteti Tóth S. L.: A magyar törzsszövetség i. m. 111. 46 Így érvelt Constantin Zuckerman: Les Hongrois au pays de Lebedia: une nouvelle puissance aux confins de Byzance et de la Khazarie ca 836–889. In: Byzantium at War (9th–12th c.). Ed. Kostas Tsiknakis. Athens 1997. 70. 47 Annales Bertiniani s. a. 862: Annales Bertiniani. Ed. Georg Waitz. (Monumenta Germaniae Histo rica, Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum 5.) Hannoverae 1883. 60.
