Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 621 megismerhette belőle a hunok eredetét, akiknek országát – a Brünnben megfogalmazott trónöröklési szerződés értelmében – adott esetben meg is örökölhette volna. Az anyaggyűjtés, a latin nyelvű magyar krónikák kijegyzetelése legvalószínűbben az Anjou–Luxemburgi együttműködés fénykorában, 1345–1347 között történhetett meg, amikor IV Károlynak és Mügelni Henriknek is alapos oka lehetett arra, hogy párhuzamot vonjon az Anjouk és a Luxemburgiak között. Az alapanyagba bekerült mindenféle hír. Olyanok is, amelyek nem találtak utat a magyar krónikakompozícióba. Csak sajnálhatjuk, hogy a Chronicon torzóban maradt, mert szinte bizonyos, hogy Piast Erzsébet kedvezőtlen bemutatása hiányzott volna belőle, ha a szerző eljutott volna az Anjou-korig. A latin nyelvű krónika kétség kívül Mügelni Henrik egyik legérdekesebb munkája. Itt ugyanis az Igaz Mesternek egy különleges megbízást kellett teljesítenie: mivel a magyar királyi udvarban nem lett volna fogadókészség a német nyelvű irodalomra, latin nyelven kellett verselnie, amiben – legalábbis fennmaradt művei alapján – nem lehetett gyakorlata. Mesterdalnokunk tehetségére és nyelvérzékére vall, hogy a középfelnémet rím- és ritmusképleteket tökéletesen alkalmazta a latin szövegre, illetve frázisgyűjteményének nem egy gyöngyszemét is tökéletesen átültette latinra. Érdekes kérdésként vethető fel, melyik magyar vonatkozású műve értékesebb. A magyar krónikakutatás számára érthető okokból az Ungarnchronik nagyobb jelentőséggel bír. Azonban Nagy Lajos személye kapcsán nem feledhető, hogy a Chroniconban olyan kép maradt fenn róla, amely a propagandistákkal lényegesen jobban ellátott Luxemburgiaknak járt csak ki addig, illetve a Chronicon frázisai támpontul szolgálhatnak egyes verseinek keletkezési idejéhez is. Továbbá értékesebbnek tekinthető a Chronicon Mügelni Henrik írói tevékenysége szempontjából is, mert a mű szövege önmagában is egyedi értéket képvisel a benne alkalmazott versformák és képek miatt is. 135 Munkánk másik eredménye Mügelni Henrik életrajzát és életművét érinti. A Mester műveinek kronológiáját Jörg Hennig dolgozta fel, akinek számos eredményére támaszkodtunk e tanulmányban is. Azonban a neves germanista profesz szor saját magának állított csapdát hajdani doktori értekezésében. Amennyiben ugyanis elfogadjuk, hogy a Der meide kranz 1360/61–1364 februárja között ke letkezett, akkor pont a két magyar krónika okoz nehézséget a mügelni életmű időrendbe állítása során. E két krónika keletkezéstörténete alapvetően befolyásolja Mügelni Henrik életéről és műveinek keletkezésrendjéről alkotott képünket is. 135 Lásd Karl Stackmann: Maß und Zahl der Meisterkunst. Über die Vorherrschaft der Form in der Chronica Ungarorum Heinrichs von Mügeln. In: Projektion, Reflexion, Ferne. Räumliche Vorstellungen und Denkfiguren im Mittelalter. Hrsg. Sonja Glauch. Berlin 2011. 431–449.
