Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 602 rendelkezéseit alapul véve – az akkor még királyként uralkodó Károly megkísérelte háttérbe szorítani a cseh rendeket. A Přemyslidák jogán trónra lépett, de új dinasztiának számító Luxemburgiak már a kezdetektől fogva szembe kerültek a cseh nemeséggel. Nem véletlen, hogy a 14. század első évtizedeiben készült úgynevezett Dalimil-krónikában egy sajátságos transzlációs elmélettel kellett magyarázatot adni a cseh korona eredetére, amelyet a morvákra vezettek vissza, és arra, hogy miként került a hatalom a morváktól előbb a Přemyslidákhoz, majd onnan a Luxemburgiak kezébe.58 Ez vélhetően tetszhetett a cseh közönségnek, mert a translatio regni gondolata változatlan formában került be a majd száz évvel később keletkezett úgynevezett Pulkava-krónikába. Kevésbé volt szerencsés IV. Károly a cseheket érintő alkotmányos ötleteivel. A rendek ugyanis nem akarták eltűrni, hogy az uralkodó elzálogosítsa a nagyobb és gazdagabb királyi városokat, különös tekintettel az újszerzeményekre: Lausitzra és Sziléziára, illetve ellenszegültek a királyi hatalom a rendekkel szembeni megerősítési kísérleteinek is.59 A frissen császárrá koronázott Károly vélhetően nem akarta túlfeszíteni a húrt, így 1355. október 6-án kelt levelében visszavonta a törvénytervezetet, és ugyanezt még ugyanaznap elismertette a morva hercegi címet birtokló fiával is.60 Bár tetszetős gondolat, hogy Mügelni Henrik Der meide kranz a egyenesen a Maiestas Carolina érdekében érvel, néhány komoly ok ellentmond ennek. Az első kronológiai természetű: abból kiindulva, hogy a mű nem keletkezhetett 1355 áprilisa előtt, szerzőnknek pont fél év állt rendelkezésre, hogy elkészítse a Der meide kranzot. Október 6-a után ugyanis értelmetlen lett volna erről írnia, mert az uralkodó maga tett le arról, hogy törvény legyen a tervezetből. Ráadásul az egész tervezet 1355-re már megbukott. Az időrendi problémák mellett még súlyosabban esik latba, hogy a Maiestas Carolina egész kérdésköre Károlyt cseh királyként érintette. Bár visszakozó levelének intitulatió jában császárnak és királynak nevezi magát, az oklevélben csak és kizárólag cseh királyként beszél magáról, ahogy ez a sanctió ból kiderül.61 Ezzel szemben a Der meide kranz Károly univerzális császári hatalmáról 58 Staročeská kronika tak řečeneho Dalimila. Vydání textu a veškerého textového materiálu. Od. Bohuslav Havránek – Karel Hádek – Naděžda Kvítková – Jiří Daňhelka. Praha 1988. A krónikában áthagyományozódott translatio regni gondolatához lásd Marié Blahová: „Kako jest koruna z Moravy vzešla”. (Mediaevalis historica Bohemica 3.) Praha 1993. 165–175. 59 Maiestas Carolina i. m. XXXVI-XXXVIII.; Lenka Bobková: Die Goldene Bulle und die Rechtsverfü gungen Karls IV. für das Königreich Böhmen in den Jahren 1346–1356. In: Die Goldene Bulle. Politik – Wahrnehmung – Rezeption I–II. Hrsg. Urlike Hohensee et al. Berlin 2009. I. 713–736., itt: 722–729. 60 Codex Diplomaticus et Epistolaris Moraviae. Urkunden-Sammlung zur Geschichte Mährens 8. Ed. Vincenz Brandl. Brünn 1874. Nr. 319–320., 279–281. 61 „Nos enim Principibus et Baronibus sepedictis et eorum heredibus et successoribus promittimus pro nobis, heredibus et successoribus nostris Regibus Boemiae bona fide et auctoritate regia statuimus in hac praesenti constitutione perpetuo duratura sancimus, [...].” Codex Diplomaticus et Epistolaris Moraviae 8. i. m. 260.
