Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 487 és közepén már a besenyők kötelékébe tartozó csoport nevének magyarázatát adja meg itt – mégpedig a 37. (a besenyőkkel foglalkozó) fejezet végén olvasható információ (37 68–71. ) alapján, azt erősen tömörítve. Így feltételezhető, hogy ez az értelmező megjegyzés az eredeti feljegyzés bővítéseként került ide is bemásolásra, s talán az eredeti szöveg margójára írt széljegyzetként készült, mintegy átutalásként a munka korábbi helyén megadott kangar-leírásra. A másik félmondat 33 ugyancsak magyarázó értelmű: a DAI -ba felvett forrásban szereplő „Atelkuzu ne vezetű helyek”-ként szereplő meghatározáshoz fűzött (talán megint csak eredetileg széljegyzet-jellegű) értelmezésről van szó, tudniillik, hogy ott a DAI -n végzett 10. századi szerkesztés idején már a besenyők laktak. Azaz, ha a traktátus olvasója Atelkuzu elhelyezkedésére kíváncsi, korának besenyő területeire kell gondolnia, illetve azok helyére kell más szakaszokban adatokat keresnie a munkában. Nem tartjuk biztosan eldönthetőnek továbbá, hogy az 53–55. sorok mondata pontosan mekkora részben származik az eredeti elbeszélésből, illetve mennyiben tükröz egy, a fent jelzett két betoldáshoz hasonló kiegészítést. A mondat első fele ugyanis a 38 11–12. szakasz adatát ismétli rövidebben, míg a második fele sokkal inkább illik a 10. század közepi szerkesztési fázishoz, tekintve, hogy Árpád utódairól beszél, 34 amely a 10. század első évtizedének állapotaihoz még kevésbé tűnik jól illeszkedőnek. Felvethető ezért, hogy itt is inkább egy betoldott értelmező megjegyzésről lehet szó. A fentiek szerint megfogalmazott tézisből kiindulva jelen írásunk második részében arra teszünk kísérletet, hogy a 38 3–55. szakasszal kapcsolatos meglátások hozadékát a „kazár–magyar” viszony kutatása szempontjából kamatoztassuk. Fő célkitűzésként igyekszünk kitágítani a 38. fejezet – gyakran ellentmondásosnak látott – szövegének értelmezési lehetőségeit. Munkánk során – amennyire ez egyáltalán lehetséges – figyelemmel próbálunk lenni az általunk feltételezett, steppei kultúrájú kazár adatközlő és a mondandóját görögül lejegyző, s így szükségszerűen a saját kulturális szűrőjén átengedő és értelmező bizánci „szerző” által jelentett „rétegekre” is. Mivel a kérdéses szövegrész korábbi kommentárjait 1980-as kötetében Kristó, 2016-os áttekintésében pedig Tóth Sándor László szinte mondatról mondatra végigvette,35 az alábbiakban eltekintünk az általunk érintett részletek elemzése során a korábbi kutatói álláspontok teljeskörű bemutatásától. A kazár szemléletmód lehetőség szerinti minél pontosabb megértéséhez viszont párhuzamként 33 „amely helyeken [ti. „az Etelküzü nevezetűek”-en] mostanában a besenyők népe lakik.” 34 „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.” 35 Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. 1980.; Tóth S. L.: A magyar törzsszövetség i. m.
