Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 593 keletkezési idejét. Azonban Domanovszky – e helyen a germanista K. Helm eredményét hasznosítva12 – rámutatott, hogy a krónika előszavában a szerző herceg nek nevezi Rudolfot, azaz nem említi az osztrák herceg 1359. június 18-tól 1360 szeptemberéig, illetve 1361-től viselt főhercegi címét, azaz a műnek vagy még 1359 előtt, vagy az 1360–1361 közötti rövid időszakban kellett keletkeznie,13 és ennek megfelelően csak ezek után láthatott napvilágot a Chronicon is. Domanovszky emellett állást foglalt a két krónika keletkezési körülményeivel kapcsolatban is. A két mű megszületését az osztrák szabadságlevelek kiadása és érvényesítési kísérlete miatt kitört Luxemburgi–Habsburg konfliktusban látta, melynek következtében felértékelődött a Habsburg-Anjou szövetség. A krónikák megírása céljából – ismét csak Domanovszky szerint – Mügeln kétszer járhatott Magyarországon.14 1355-ig tartózkodhatott IV. Károly környezetében, majd onnan békés körülmények között, tehát még Rudolf és Károly 1359 végén kezdődött összeveszése előtt távozott Ausztriába, vagy fordítva: először Magyarországra került, majd az osztrák herceg és apósa 1359-ben kirobbant vitája után került Ausztriába, ahonnan a német nyelvű krónika megírása után visszatért Nagy Lajos udvarába, hogy elkészítse a Lajos királyt dicsőítő latin nyelvű költeményt. Domanovszky Sándor eredményei alapján egy aránylag egyszerű és logikus kép bontakozik ki Mügelni Henrik két magyar krónikájáról. Mind a német, mind a latin nyelvű szöveg politikai ajándék volt az Anjouk és Habsburgok szövetségkötéséhez, Mügelni Henrik pedig jó példa a fejedelmi udvarok között utazgató kora reneszánsz udvari költőre, aki előbb IV. Károlyt, majd Rudolfot, illetve Nagy Lajost szolgálta. Ám épp ez az egyszerű magyarázat kelt gyanút, és újabb kérdések feltevésére késztet. Lehetséges-e ilyen gyorsan és tudatosan dolgozni, ahogy állítólag Mügelni Henrik tette? Hiszen, ha elfogadjuk Domanovszky rekonstrukcióját, 1355 után először Magyarországra jött, ahol jól-rosszul kivonatolta a budai krónika szövegét egy olyan cél érdekében, amely majd csak 1359-ben valósul meg. Majd elkészítette a német fordítást, és – hasonlóan Karinthy Frigyes közismert műfordítás paródiájához – visszafordította latinra azt a szöveget, amelyet egyébként az Anjouk környezetében bármikor megtalált volna. És végül, de nem utolsósorban: milyen politikai hatás kiváltására volt alkalmas a két szöveg? Olcsó közhely, de igaz: az ajándékozáshoz komoly alkalom szükséges. És ha már megvan az alkalom, az sem mellékes körülmény, hogy az ünnepet ne tegye tönkre holmi nem oda illő ajándék. És végül, különösen költészeti ajándék esetében, érdemes jól megválasztanunk az ajándékkészítő mestert is. 12 K. Helm: Zu Heinrich von Mügeln. Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur 21. (1896) 240–247. 13 Domanovszky S.: Mügeln Henrik i. m. 139. 14 Uo. 141–142.
