Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 594 Éppen ezért a továbbiakban először azt kell megvizsgálni, hogy alkalmas volt-e Mügelni Henrik két magyar vonatkozású műve arra, hogy megfeleljen a politikai ajándék szerepének, illetve utána kell járni, lehetett-e egyáltalán Mügelni Henrik a Luxemburgiakkal szembeni Anjou–Habsburg szövetség krónikása. Az Ungarnchronik és a Chronicon elkészítésének célja Ha abból indulunk ki, hogy az Ungarnchronik és a Chronicon is ajándék volt, az előző Rudolf, a másik pedig Lajos számára, vagy legalábbis az ő érdekében, akkor elsősorban azt a kérdést kell feltennünk, hogy alkalmas volt-e a két szöveg arra, hogy elmélyítse az Anjouk és a Habsburgok közötti viszonyt? Habsburg Rudolf és IV. Károly konfliktusa a császár 1356-ban kiadott aranybullájára vezethető vissza.15 Ebben – a cseh nemesség és saját maga viszonyát szabályoz ni akaró, de a nemesség ellenállásán megbukott Maiestas Carolina után – IV. Károly Barbarossa Frigyes után ismét kísérletet tett a birodalom reformjára, és újraszabta az uralkodó és a birodalmi fejedelmek közötti viszonyrendszert is. Ausztriát és a Habsburgok uralmát mindez hátrányosan érintette, ezért IV. Rudolf 1358–1359 fordulóján kancellárjával, Johannes Ribivel elkészíttette a Privilegium maius néven ismertté vált hamisítványt, amely hűbérjogi és ceremoniális előjogokat biztosított Ausztriának a birodalommal szemben. A híres szabadságlevelek ügyére még később vissza kell térnünk. Itt annyit szükséges megjegyezni, hogy Rudolf herceg feltehetően a birodalmi választók és császári apósa között is viszályt szított. Máshogy nem értelmezhetjük ugyanis azt a levelet, amelyet a kölni érsek írt Nagy Lajosnak, s melyben hevesen tiltakozik az ellen, hogy ő és az egyházi választók a pápa tudtával részt akartak volna venni IV. Károly trónfosztásában, és Lajos helyére történő felemelésében.16 Bizonytalan, hogy Lajos egyáltalán tudott-e ezekről a tervekről. Már Pór Antal is azon a véleményen volt, hogy Rudolf Lajos tudta nélkül cselekedett,17 és a későbbi történetírás is elsősorban Rudolf magánakciójának tekintette a tervet. 18 15 Die Goldene Bulle vom 10. Januar und 25. Dezember 1356. Lateinisch und frühneuhochdeutsch. Hrsg. Wolfgang D. Fritz. Monumenta Germaniae Historica (a továbbiakban: MGH). Constitutiones et acta publica imperatorum et regum 11. Dokumente zur Geschichte des Deutschen Reiches und seiner Verfassung 1354–1356. Weimar 1978–1992. 535–633. 16 „[...] qualiter nos et quidam alii nostri Conprincipes sacri imperii electores de conniuencia et scitu Sanctissimi Patris, et domini nostri, Domini Summi Pontificis apud vestram preclaram dominacionem faccionem, tractatus, et consilia presumpserimus attemptare, pro dicti domini nostri Imperatoris deposicione, et vestre regie persone sublimacione, in locum ipsius ad apicem imperatorie dignitatis.” Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus ac Civilis. Ed. Gregorius Fejér. T. IX. Vol. III. Budae 1834. 34., 82. 17 Pór Antal: Nagy Lajos 1326–1382. Bp. 1892. 425. 18 Ezt Rudolf célt tévesztett politikai lépésének tartja Eva Schlotheuber: „Das Privilegium maius – eine habsburgische Fälschung im Ringen um Rang und Einfluss”. In: Die Geburt Österreichs. 850 Jahre Privilegium minus. Hrsg. Peter Schmidt – Heinrich Wanderwitz. Regensburg 2007. 143–165., itt: 148.
