Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 576 értesülések Altaichba érkezésében. Míg Hóman – vagy az annales híreit hozzá ha sonlóan Anasztázia körétől eredeztető Váczy Péter és Kristó Gyula – elsősorban szóbeli tájékoztatással számoltak az évkönyv hátterében, addig Csóka írott feljegyzésekre kísérelte meg az Annales Altahenses magyar adatait visszavezetni. 187 Az 1040-es évek forrásairól Gerics Józseffel folytatott vitája során Kristó egyébként szintén ellentmondott a feltélezésnek, miszerint az Altaichi Évkönyv lejegyzőjét András özvegye informálta volna. Tanulmányában kiemelte, hogy az annalista elsősorban Gizella szemszögéből mutatta be a Szent István halála utáni történéseket. 188 Több teória közül is válogathatunk tehát, ha arra vagyunk kíváncsiak, honnan tudhatott krónikásunk arról, hogy Szent István Vazult megvakíttatta, s mely forrásból juthatott el hozzá a hír, hogy Péter Gizellát a javaitól megfosztotta. A krónikaszerű tudósítás III. Henrik (majd IV. Henrik) magyar háborúinak történetét a németek szemszögéből láttatja:189 logikus tehát a feltételezés, hogy az információk elsősorban a császár környezetéből, a hadjáratokról megtért katonák révén kerültek az annalista (annalisták) birtokába. A királyság zavaros belső viszonyairól részletesebben tájékoztató passzusok – és ilyen a Péter trónra kerülésének körülményeit elbeszélő egység is – mögött véleményem szerint szükségszerű ugyanakkor (közvetett vagy közvetlen) magyar tájékoztatással is számolnunk. Amennyiben elfogadnánk Lhotsky feltevését egy, a német és a cseh háborúskodások történetét előadó gestá ról, akkor elképzelhetőnek kell tartanunk, hogy Vazul tragédiája vagy az özvegy királyné szomorú sorsa már ebben a napjainkra elveszett redakcióban is szerepeltek. Utóbbi esetben valószínűnek látszik, hogy a magyar viszonyokra vonatkozó hírek Szent István környezetéből származtak: ha nem is éppen Remete Günthertől, de talán a Passauba került Gizellától, aki alighanem úgy jellemezte volna az őt elűző Péter uralkodását, ahogyan arról az Altaichi Évkönyv beszámol. Hasonlóan foglalhatunk állást az 1041. (és az 1043.) évhez rögzített információk eredete kapcsán, ha Zeissberg elméletét fontolóra véve azzal számolunk, hogy az Annales Altahenses második része is több szer kesztési fázisban keletkezett. Hogy informátorokként mégis gyanakodhatunk I. András környezetének tagjaira is, azt az a megjegyzés sugallja, miszerint – ha István Pétert jelölte is utódjául – a király rokona, a szövegben néven nem nevezett Vazul méltóbb (dignior ) lett volna az uralkodásra. 190 Ha Giesebrecht nyomán 187 Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 347–354. Vö. Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 307–308.; Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás i. m. 589. 188 Uő: Források kritikája és kritikus források az 1040-es évek magyar történetére vonatkozóan I–II. Magyar Könyvszemle 100. (1984) 159–175. és 285–299, itt: 292–295. Vö. Gerics József: Az 1040-es évek magyar történetére vonatkozó egyes források kritikája I–II. Magyar Könyvszemle 98. (1982) 186–197. és 299–313., itt: 191–193. 189 Marczali H.: A magyar történet kútfői i. m. 118.; Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 308. 190 Annales Altahenses i. m. 24.
