Rácz György: A Magyar Országos Levéltárban őrzött 1526 előtti levéltári anyag épülő adatbázisa. Beszámoló és javaslat. In: Csukovits Enikő (Szerk.): Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Budapest, 1998. 181–196.
és adataik mutatózása 1994/95-től kezdődött el, jelenleg ez az adatbázis építésének legfontosabb feladata. Részletességét tekintve a jelenlegi regesztaállomány különböző típusokba sorolható. A legkevesebb adatot az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején készült egy mondatos regeszták tartalmazzák. (Ezeket a regesztákat a levéltár dolgozói munkaidőn kívül készítették darabját egy forintért, főleg a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagában őrzött oklevelekről.) Adataik elsősorban azt a célt szolgálták, hogy az oklevél azonosítása az eredeti megtekintése nélkül megoldható legyen. E munka anyagi forrásainak megszűntével, a regesztázás több évi szünet után folytatódott a levéltárosok munkaköri feladataként. Külön csoportot alkotnak azok a bővebb szövegű regeszták, amelyek lehetőleg minden érdemi adat közlésére törekednek. A MOL ilyen típusú regesztákat sohasem készíttetett munkatársaival, de magánkezdeményezésből a 40-es évek végétől kisebb-nagyobb megszakításokkal a 70-es évekig készültek ilyen típusú oklevélkivonatok a Levéltári Közlemények 1946-i kötetében közzétett szempontok szerint. Ebbe a csoportba tartoznak a MOL-ban őrzött egyes családi levéltárak Mohács előtti anyagáról publikációs céllal készült oklevélkivonatok. Közzétételükre azonban az akkori tudománypolitikai szempontok miatt nem került sor, ellenben a MOL regesztagyűjteményét gyarapították.15 Ide tartoznak a Jakó Zsigmond által feldolgozott kolozsmonostori protokollumok regesztái is, amelyeket a készítő átengedett a MOL-nak. (Az adatbázisba azonban nem az eredeti kéziratok kivonatai kerülnek be, hanem az ellenőrzött és nyomtatásban 1990-ben napvilágot látott regeszták.). A 80-as években kerültek be a regesztagyűjteménybe a Szilágyi László hagyatékával a MOL-ba került ugyancsak részletes regeszták, amelyek a levéltári regesztáktól eltérően sok latin kifejezést, mondatot emeltek át az oklevelekből. A harmadik csoportba azokat a regesztákat lehet sorolni, amelyek a szűkszavú regeszták és a minden adat közlésére törekvő regeszták között helyezkednek el. Ez a „közép"-regeszta az 50-es évek második felében kezdett kinőni a rövid regesztákból és a tárgy bővülését jelentette. A regesztázási munka során nagy szerepet kapott a regesztakészítő egyénisége, érdeklődési köre, kutatási területe és a regesztázás meglehetősen szubjektív művelet lett. Ez a helyzet szabályozást igényelt és 1963-ban látott napvilágot a MOL okleveleinek „lajstromozása (regesztázása)" tárgyában az az utasítástervezet, amely a későbbiekben (bár módosítva) meghatározta az intézményi munkaterv keretében készült regeszták jellemzőit.16 Az előnyomott regeszta-űrlapok megjelölték a kötelező adatok helyét, egyben korlátozták a regeszta terjedelmét. Már az eredeti elgondolás lényegéhez tartozott, hogy az időrendi mutatólapok 6 alapadata mellett a másik nagy segédlet, a DL mintegy 160 ezer oklevélszövegéhez készült kb. 90 ezer regeszta is feldolgozható legyen ugyanabban a 15 Ezeknek a teljes részletességgel készült bő kivonatoknak a sajtó alá rendezése már megkezdődött, több kötete napvilágot látott Borsa Iván szerkesztésében (Szentivány, Balassa, Justh, Abaffy-Dancs-Hanvay családok levéltárai), illetőleg sajtó alatt van (Perényi család levéltára, Tringli István szerkesztésében). 16 Komjáthy Miklós: Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára okleveleinek lajstromozása (regesztázása). Levéltári Szemle 1963./4. 36-48. vö. Borsa 3. j.-ben i. m. 44-45.
