Papanek Ferenc: Digitalizálás és honlapkészítés a Váci Püspöki és Káptalani Levéltárban. Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. 63–72.
66 Levéltári Szemle 70. évf . kötetek szkennelésére nem alkalmasak, és ha az iraton rányomott pecsét van, akkor a lap már nem fekszik rá teljesen a tárgylapra, ami miatt romlik a kép minősége. A lapszkenner állományvédelmi okokból sem használható köteteknél, hiszen megtörik miatta – a nem kevés pénzből restaurált – könyv gerince. Léteznek már könyvtáraknak és levéltáraknak fejlesztett speciális szkennerek is, de ezek árban nagyságrendekkel drágábbak, mint a síkágyas szkennerek. Vitathatatlan előnyük ugyan a jóval magasabb képminőség, hátrányuk azonban a rendszerek költségessége, és a szkennelés lassúsága. Egy szkenner leolvasófeje másodpercekig halad a céltárgy fölött, míg egy fényképezőgép 1/60-ad másodperc alatt elkészít egy képet. Levéltárunk a fentebb felsorolt okokat szem előtt tartva a fotózás mellett döntött. A fotózás előnyei, hogy egy fotólabor nagyságrendekkel olcsóbb, mint a speciális szkennerek és az eljárás is jóval gyorsabb. Hátránya viszont a jóval gyengébb képminőség, amely egyrészt a lencsék esetleges optikai gyengeségeiből (vinyettálásból, hordótorzításból, párnatorzításból, és a kromatikus aberrációból) adódik, másrészt a fényképezőgépek jóval kisebb felbontásából. Mivel levéltárunk az interneten történő kutathatóságot kívánta megvalósítani, ezért a fotózás megfelelő alternatíva volt. A fotózás gyengeségei az interneten megjelenített képek szempontból kevésbé problémásak, mivel az optikai torzítások csak jelentéktelen mértékben rontják a képeket, hiszen a fotók laborkörülmények között készülnek. A kisebb felbontás sem volt zavaró, mivel a fényképezőgépből kikerülő mesterkópiákat még így is harmadukra kellett tömöríteni, hogy az interneten kutathatóak legyenek. A túlzott képméretek a kutatóknál betöltési lassulást okoztak volna, és a levéltári szervert is indokolatlanul terhelnék. Ésszerű kompromisszumot kötöttünk tehát, ami a szkennerrel szemben a „minőség rovására” ment, ugyanakkor a praktikum határain belül maradtunk: a képminőség tökéletesen alkalmas a kutatásra, sőt, tapasztalataink szerint a tömörítetlen állományból képesek vagyunk nyomdai minőséget is produkálni. Ha ennél is jobb minőségű felvételre volna szükség – például kiállításhoz – akkor az adott oldalt természetszerűleg újra be kell szkennelni, ám egyrészt ha nem történt volna meg a tömeges „olcsó” digitalizálás, akkor nem merülne fel ilyen igény sem, hiszen ezeket a forrásokat a digitalizáció tette széles körben elérhetővé, másrészt ilyen igények viszonylag ritkán jelentkeznek. Tárolás Közvetlenül a digitalizálás után a képek egy átmeneti tárolóba kerülnek. Ez annak a számítógépnek a merevlemeze, amely a fotólabort vezérli. A digitális utómunka első lépéseként a mesterkópiákat a belső szerver egy elkülönített helyére helyezzük át, úgy, hogy a képeket még merevlemezen is tároljuk biztonsági másolatként. Utóbbi a hálózatról le van választva és csak alkalmanként szinkronizáljuk. A digitális utómunka során a képeket tömörítjük, és vízjellel látjuk el, majd feltöltjük Papanek Ferenc
