Nagy Sándor: Adatbázisépítés és forráskiadás. Hozzászólás Ress Imre írásához. Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. 173–176.

NAGY SÁNDOR ADATBÁZISÉPÍTÉS ÉS FORRÁSKIADÁS HOZZÁSZÓLÁS RESS IMRE ÍRÁSÁHOZ CREATING DATABASES AND PUBLISHING SOURCES. OBSERVING THE STUDY OF IMRE RESS. The comment emphasizes the observation made by Imre Ress in connection with the situation of digital source publications in Hungary. It alsó focuses on the significance of publishing archivál documents via the Internet, what fairly feli intő the background because of the publications released on CD and DVD in the overwhelming majority of cases. Its importance is demonstrated on the example of the database building project carried out by the Budapest City Archives. As a conclusion, the necessity of establishing a digital national survey is raised up, which should include the whole archivál matériái and sérve as a national archivál standard for database building and digitálisadon projects in connection with certain document types. Érdeklődéssel olvastam Ress Imre (ön)kritikus észrevételeit a levéltári elektronikus forráskiadás magyarországi helyzete kapcsán, amelyekkel a magam részéről többnyire mélységesen egyetértek. Egy kicsit élesebben is fogalmaznék, mint azt a szerző teszi: valójában tragikomikus, hogy miközben a kollégák egyik oldalon nagyívű koncepciókat gyártanak (vö.: CSEH GERGŐ BENDEGÚZ-KÖRMENDY LAJOS-NÉMETH ISTVÁN-RÁDY PÉTER-REISZ T. CSABA-SZŐKE ZOLTÁN: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. [2001] 1. sz. 4-36.), vagy 200 millió fólió digitalizálásáról vizionálnak, a másik oldalon — immár a szilárd talaj közelében — nemhogy minimális konszenzus nem alakult ki, de az elérhető szakmai fórumokon (egyesület, folyóiratok) gyakorlatilag semmiféle érdemi vita nem folyik a mikéntet illetően. Marad tehát az intézmények falai között folyó „barkácsolás", amely, noha — el kell ismerni — eredményezhet jól használható adatbázisokat, kiadványokat, azonban a stratégiai kérdésekre, a dolog természeténél fogva, nem adhat érvényes válaszokat. Hozzászólásommal egyrészt a cikk által felvetett problémák és főként a megfogalmazott kritika súlyát-jelentőségét szeretném hangsúlyozni, másrészt, annak ürügyén, egy kicsit messzebbre is tekinteni. Mert gyakran elhangzanak ugyan az informatika levéltári alkalmazásával kapcsolatos lózungok, és ezt a verbalitás szintjén soha nem vonják kétségbe, véleményem szerint mégsem tudatosodott eléggé, hogy ezen a ponton valóban a levéltárak jövőjéről van szó. Itt kedvtelenül-kényszerűen szorítkozok az egyik legfontosabb dolog megismétlésére: az internet korában mind ritkábban kerül majd közvetlen fizikai kapcsolatba a felhasználó (kutató) és a keresett tárgy (irat) egymással, és amennyiben az érintett intézmények (levéltárak) nem tudják kiszolgálni az ezzel kapcsolatos igényeket, az érdektelenné válás veszélye fogja fenyegetni őket, annak minden következményével együtt. Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1:173-176.