Nagy Ágnes – Nagy Sándor: Társadalomtörténeti adattár az interneten. Elektronikus levéltári segédlet készítése Budapest Fˆváros Levéltárában. Korall, 30. (2007 december). 204–217.
Nagy Ágnes — Nagy Sándor • Társadalomtörténeti adattár a interneten 205 sokat emlegetett „informatikai forradalom” jelent, az erőfeszítéseknek egyelőre vajmi kevés kézzel fogható eredménye látható.1 Mindeddig jobbára reprezentatívnak ítélt irategyüttesek digitális reprodukálására és publikálására került sor, szinte kizárólag CD és DVD hordozókon. Az „évfordulós kiadványok” számára alkalmatlan, avagy ilyen formában tömegüknél fogva feldolgozhatatlan fondokhoz, állagokhoz, sorozatokhoz, vagyis a levéltárakban őrzött iratanyag döntő többségéhez a kutatók/érdeklődő állampolgárok mind a mai napig — jobb esetben — a hagyományos papíralapú segédletek révén férhetnek hozzá. 1 Levéltári koncepció ugyan született, a gyakorlatban azonban az egyes levéltárak ettől, és egymástól is függetlenül kísérleteznek különböző adatbázisok építésével, digitalizálással, digitális publikációk megjelentetésével. Az említett koncepcióhoz lásd Cseh-Körmendy-Németh- Rádi-Reisz-Szőke 2001. 2 Nora 2006. 3 A Budapest Főváros Levéltárában őrzött anyagra vonatkozik, de általánosabb tanulságok levonására is alkalmas: Horváth 2005. 4 A vállalkozás eme, azóta messzemenően meghaladott stádiumát tükrözi Nagy 2002. A számítástechnika fejlődése egyrészt lehetőséget biztosított, másrészt — noha ez szakmai berkekben nem tudatosult kellőképpen — sajátos versenyhelyzetet is teremtett az elvárásoknak való megfelelés tekintetében, az intézményekbe látogató kutatók/állampolgárok gyors kiszolgálásának kívánalma mellett. Az utóbbi két évtizedben alapvetően megváltozott a levéltárak társadalmi szerepe (és itt korántsem csak a politikai rendszerváltozásra kell utalni),2 és ezzel együtt átalakultak, változatosabbá váltak a kutatói igények is.3 A kihívásoknak Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) bírósági csoportján kezdetben, a ’90-es évek végén, egyes hiányzó irattári segédletek (névmutatók) digitális pótlásával igyekeztek megfelelni. Nem annyira az utóbbi munkálat jelentőségének felismerése, sokkal inkább az ily módon feldolgozott iratanyag (peres és hagyatéki ügyek) sajátos jellege, továbbá a számítógépes adatbázis hatékonysága, sokoldalúsága vált meggyőzővé a tekintetben, hogy a különböző adatbázisok építését nem szabad csak a megfelelő segédletekkel ellátatlan anyagrészekre korlátozni. Ennek eredményeként jött létre a Társadalomtörténeti Adatbázis/Adattár, amely egységes keretben és — lényegét tekintve — szerkezetben kezelt 19—20. századi polgári (váló-) pereké hagyatéki ügyek, kihirdetett végrendeletek, és közjegyzői okiratok alapján felvitt rekordokat.4 A kezdeményezés újdonsága alapvetően abban állt, hogy készítői egy egyszerű, a korábbi digitális névmutatózásból adódó alapelv követésével - ha eleinte nem is tudatosan - teljesen más módon közelítették meg a levéltári anyag feltárásának, kutathatóvá tételének problémáját. Az irattermelők szerint kialakított levéltári struktúra (proveniencia-elv) másodlagossá vált; ezzel szemben az iratokban szereplő természetes vagy jogi személyek kerültek előtérbe: pereskedők, örökhagyók, végrendelkezők, örökösök, közjegyző előtt jogügyleteket bonyolító ügyfelek, később - az árvaszéki iratok bevonásával - gondnokok és gondnokoltak, gyámok és gyámoltak, örökbefogadók és örökbefogadottak. Az Adatbázis rekordjai így elsősorban nem az irat/akta tartalmának leírását tűzték ki célul,
