Mózessy Gergely: Digitalizálás és online kutatási lehetőségek a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban. Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. 52–59.
54 Levéltári Szemle 70. évf . történeti kutatásokról a családtörténet irányába mozdultak el. Egyre kevesebb tudományos kutató keres meg minket, de egyre több családkutató. Utóbbiak elsődleges érdeklődése pedig az anyakönyvek irányába vezet. A legtöbb egyházi levéltár ezért nyúlt az anyakönyvek után. Mivel az 1895. szeptember 30. előtt keletkezett egyházi anyakönyvek adataihoz az ún. „mormon mikrofilmezés” és a mikrofilmek digitalizálása nyomán elég sok helyen hozzá lehet férni, nem akartunk ezzel foglalkozni, a felesleges munkát igyekeztük elkerülni. Az eredeti anyakönyvek ismételt fotózásával ugyan szép, színes, a máshol elérhetőnél élesebb, és tisztázott jogállású képeket kaphattunk volna – de rengeteg benzin és munkaóra elégetése árán. Így a projekt legfontosabb eleme számunkra az 1895. október 1-je után keletkezett egyházi anyakönyvek egykorú másodpéldányainak közzététele volt. A választás több okból is praktikusnak bizonyult. Egyrészt ez az anyag helyben elérhető volt, utazni csak egy-egy, korábban el nem készült másolat pótlása miatt kellett. Másrészt keresletet is találtunk: hiszen az egyházmegye Pest megyei területének polgári anyakönyvei nem érhetők el az interneten. Harmadrészt ily módon egy jogi nehézséget is át tudtunk hidalni. A polgári anyakönyvekre megfogalmazott 2010. évi I. törvény betű szerint nem vonatkozik az 1895 utáni egyházi anyakönyvekre, azok polgárjogi szempontból az egyház belső feljegyzéseinek számítanak csupán. A levéltári törvény közelmúltbéli megváltoztatása az anyakönyvi kutatások időhatárával kapcsolatban is csak egy olyan paragrafust módosított,4 amely kimondottan a közlevéltárakra vonatkozik. Egy egyházi levéltárat e jogszabályok de iure nem kötnek gúzsba – de a közel azonos adattartalom miatt a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár magára nézve irányadónak tekinti az e rendelkezésekben megfogalmazott időhatárokat az anyakönyvek kezelése során. Az anyakönyvi törvény pedig – többek között – az anyakönyvek esetleges utólagos bejegyzéseitől számított 75. évnél húz meg egy kutatási időhatárt.5 A keresztelési anyakönyvek első, plébánián őrzött példányaiba kerülhetnek utólagos bejegyzések (például bérmálásról, házasságkötésről, halálozásról, vagy egy-egy bejegyzés kiigazítása kapcsán), de a levéltár által feldolgozott másodpéldányokba nem. A másolatok választása adatveszteséget jelent tehát egyfelől – másfelől annak a biztonságát, hogy a közzététellel nem sértünk jogot. (Mint jeleztem, néhány település másodpéldánya hiányzott pár évből. Ezeket az eredetiek lefotózásával pótoltuk, és mindjárt találkoztunk egy olyan esettel, ahol a megjegyzés – egy megözvegyülés utáni viszonylag kései második házasságkötésre vonatkozó adat – már a védelmi időn belülre esett. Kitakartuk. Pár oldal esetén az ilyen problémák kiszűrése nem okoz nagy gondot – de a teljes állomány tekintetében az első példányokból dolgozva ez már irreális vállalkozás lett volna.) 4 Az 1995. évi LXVI. törvény 24.§-át. 5 Vö.: 2010. évi I. törvény 93/A. §. b. pont. Mózessy Gergely
