Mózessy Gergely: Digitalizálás és online kutatási lehetőségek a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban. Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. 52–59.
52 Levéltári Szemle 70. évf . Mózessy Gergely Digitalizálás és online kutatási lehetőségek a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban A múlt Az 1777-ben megalapított székesfehérvári püspökség levéltára 2004 óta tekinthető digitális tartalomszolgáltatónak. A fenntartó egyházmegye hivatalos honlapjának kialakításakor kezdtünk online módon iratokat hozzáférhetővé tenni az érdeklődőnek. Csekélyke oklevéltárunk, majd 18. századi lélekösszeírásaink névanyagot tartalmazó részei fokozatosan kerültek ki a webes felületre. Előbbit hagyományos szakmai érvek indokolták, míg az utóbbi vállalkozás mögött egyszerre álltak állományvédelmi megfontolások és a növekvő számú családkutató kiszolgálásának igénye, egyben figyelmük ráirányításának vágya egy – akkor talán még – nem eléggé ismert forrástípusra. (Olyan lakosság-összeírásokról beszélünk, amelyek még a veszprémi egyházmegyében keletkeztek, és amelyek azért vannak a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban, mert az egyházmegye első püspöke – valaha veszprémi aulista lévén – pontosan tudta, hogy mire van szükség az új egyházmegye életének megindításakor. Ezért magával hozott számos, a területre vonatkozó iratsorozatot Veszprémből...) Az oklevelek fotójának, átírásának és fordításának – Köblös József munkája nyomán – a publikálása megtörtént; a lélekösszeírásoknak azonban csak képi feldolgozása valósult meg. Nem volt célunk sem karakterfelismertetés, sem a forrás anyagára alapozott komolyabb szöveges adatbázis építése. A több mint 3000 oldalas állomány kezelése idővel nehézkesnek számított már, hiszen számítástechnikai oldalról nézve „prehistorikus” megoldásaink voltak. A kutatóknak még csak regisztrálniuk sem kellett, így – néhány visszajelzést leszámítva – csak nagy nehezen, rendszerdiagnosztikai úton nyert statisztikai adataink voltak az oldal használatáról. Ezután hosszabb ideig a nagyközönség elé való lépés szándéka nélkül végeztük a digitalizálási munkákat. Kifelé inkább illusztratív módon használtuk fel ennek eredményeit. Más egyházmegyei levéltárak nem álltak le: különösen Kalocsa és Győr „száguldott”, akik az online kutatás infrastruktúrájának kialakítása, majd modernizálása terén rendkívül sokat tettek. Sokat tanultunk tőlük – sok esetben nemcsak megoldásaikat, hanem szakembereiket is „honosítottuk”. A következő időpillanat, ahol meg kell állnunk: 2015 májusa. Hosszabb előkészítés után ekkor indult egy olyan szolgáltatás a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) égisze alatt, amelyben több egyházmegye a nagyközönség elé tárta MŰHELYMUNKÁK
