Lakos János: A levéltárak új világa. Megjegyzések A levéltárak helye az információs társadalomban... című tanulmányhoz. Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. 54–65.

VITA LAKOS JÁNOS A LEVÉLTÁRAK ÚJ VILÁGA MEGJEGYZÉSEK A LEVÉLTÁRAK HELYE AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN... CÍMŰ TANULMÁNYHOZ* A Levéltári Szemle 2001/1, számában (4-36. p.) „A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása" címmel terjedelmes tanulmányt tett közzé egy szerzői kollektíva {Cseh Gergő Bendegúz, a Történeti Hivatal főosztályvezető-helyettese, Körmendy Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatóhelyettese, Németh István, a Magyar Országos Levéltár levéltárosa, Rádi Péter, a Központi Kárrendezési Iroda irattári vezetője, Reisz T. Csaba, a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Kht igazgató-helyettese és Szőke Zoltán, a Magyar Országos Levéltár mb. főosztályvezetője). Mint az a Szerkesztőség megjegyzéséből kiderül, a tanulmány a Magyar Országos Levéltárban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából létrehozott munkacsoport munkájának eredménye. Úgy vélem, a téma rendkívül időszerű szakmapolitikai kérdés, mert a magyar levéltárak is (intézménytípustól függetlenül) mind jobban szembekerülnek az információ korának egyre szorítóbb kihívásaival, ténylegesen itt vagyunk az információs társadalom e/ószobájában. Remélem ebben nincs vita köztünk: éppen csak az előszobába értünk, a lakószoba, a nappali még — ugyan nem messze, de — odébb van. Addig, amíg a közigazgatás és a lakosság körében a számítógépes ellátottság, az internet- és e-mailhasználat csekély, aligha beszélhetünk információs társadalomról. „Az információs társadalom akkor jöhet létre, ha a társadalom többsége részt vehet abban, azaz birtokában van az (ICT=infokommunikációs technológiák) eszközöknek és a felhasználásukhoz szükséges tudásnak. Ez azt jelenti, hogy az előrehaladást nagymértékben meghatározza az országok GDP állapota, és ennek függvényében a lakosság, a vállalkozások és az intézmények fogyasztási, beruházási szokásai. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy aktív szemléletformálással, a fogyasztási szokások aktív befolyásolásával, az objektíven meghatározott fejlődési ütem kondicionálható, javítható." — olvashattuk a „Magyar válasz az Információs Társadalom kihívásaira" c. szakértői anyagban, amelyet széles közreműködői kör bevonásával, az elkészült első tervezet véleményeztetése után, kormányzati megrendelésre 1999. december 31-én véglegesítettek [

www.kancellaria.gov.hu/hivatal]. A szakértői anyag megállapította, hogy — becslés szerint — Magyarországon 1999-ben a családok 18%-a rendelkezett számítógéppel és 1,5%-a otthoni hálózati eléréssel, a vállalkozásoknál pedig 60, ill. 20%ot tettek ki ezek az értékek. Világosan látható hazánk informatikai fejlettségi helyzete a közölt összehasonlító adatokból: a '90-es évek vége felé „a családok hálózati hozzáférése a skandináv országokban 33%-os, USA-ban mintegy 25%-os, Ausztriában és Nyugat-Európa középső részén 16-25%, míg a Mediterrán sávban 2-5%-os", továbbá A Szerkesztőség a vitát e cikk közlésével lezártnak tekinte. 54