Lakatos Andor: Tömeges digitalizálás az egyházi levéltárakban – megfigyelések egy kérdőíves felmérés alapján. Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. 20–31.
27 2019/2. – amely főként a családkutatók részéről volt érezhető – hozzátéve a magunk levéltáros állományvédelmi szempontjait és az iratmentés, illetve dokumentum-gyűjtés lehetőségét. Jó példa erre az egyházi anyakönyvek és a helytörténet-kutatás témájának ösz szekapcsolása, amely szándék a digitalizált képállomány összetételében is tükröződik. A tömegessé váló online kutatásokkal időközben új alapokra helyeződtek, jóval intenzívebbé váltak kutatói kapcsolataink. Tíz éve még általában túlzónak tartottuk az olyan kutatói igényeket-kéréseket, hogy forrásainkat az interneten, otthonról használhassák, mára mindez lehetségessé, sőt megszokottá vált az e-kutatást biztosító levéltárak körében. Az új szolgáltatásokat a kutatók szívesen fogadták, s a regisztrációs díjak befizetésén kívül is támogatták azok fejlesztését és fenntartását. Túlfizetések és különféle anyagi felajánlások – így például bizonyos források digitalizálásával kapcsolatos céltámogatások – is előfordultak, de ezen túl a szakmai együttműködés lehetőségei, a kutatókkal kialakult kapcsolatok is fontosak voltak, mivel ezek alkalmat adtak információk, kutatási eredmények megosztására, egymástól távol élő személyek közös munkájára. Az erkölcsi elismerés egyik példája az Év Kutatóhelye-díjak adományozása a szolgáltató egyházi levéltárak számára a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) részéről. Ezt az elismerést 2011-ben Kalocsa, 2014-ben az Orosházi Evangélikus Gyülekezet Levéltára, míg 2015-ben Vác nyerte el. Az e-kutatás lehetősége nem merül ki a tömeges kutatói igények keresésében és kielégítésében. A létrejött műhelyek, a kialakult technológiai és módszertani megoldások jó lehetőséget adnak a levéltárosok számára más aktuálisnak vélt és feltárásra érdemes források digitalizálására is, segítve azok megismerését és feldolgozását. A családkutató-központú szolgáltatásokkal olyan működő modellekhez jutottak levéltáraink, amelyek tapasztalatait és erőforrásait sokoldalúan, akár szélesebb körben is alkalmazhatják. Pozitívumként értékeljük, hogy a tömeges digitalizálás intézményeink „saját hatáskörében” maradt, vagyis általában a levéltárosok irányításával és hatékony közreműködésével folyik, biztosítva a szakmai követelmények érvényesülését. Ahhoz, hogy ez így maradhasson, informatikai és technológiai tudásunk folyamatos fejlesztésére van szükség, mindez komoly erőfeszítéseket és összefogást kíván levéltáraink részéről. A folyamat tehát kiváló alkalmat ad a szakmai együttműködésre, nem véletlen, hogy konferenciáink visszatérő témája lett. A rendszeres találkozókhoz és eszmecserékhez, a tapasztalatok megosztásához a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) biztosít számunkra keretet és jó lehetőségeket. Az egyesület megfelelő információs környezet – módszertani ismeretek, felhasználható modulok, szoftveres megoldások – biztosításával, illetve közös adatbázisok és tartalomszolgáltatások indításával (Arca, Matricula) tudja segíteni az egyes intézmények munkáját. Ezek fejlesztése az elkövetkező években várhatóan hangsúlyos tevékenység lesz Tömeges digitalizálás az egyházi levéltárakban
