Lakatos Andor: Tömeges digitalizálás az egyházi levéltárakban – megfigyelések egy kérdőíves felmérés alapján. Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. 20–31.
28 Levéltári Szemle 69. évf . a MELTE életében, összehangolva az e-kutatói szolgáltatások tartalmát és a levéltári segédletek adatbázisát. Az összefogást egyébként az anyagi-technikai szempontok szinte szükségszerűen létrehozták, így előfordul például, hogy öt-hat levéltári szolgáltatás egy közösen fenntartott szerveren üzemel. Az elmúlt évtized ugyanakkor megszülte az „elkerülhetetlenség” furcsa érzését is a kollégák körében, mintha egyre inkább „kényszerpályává” válna a folyamat a több oldalról érezhető „nyomás” eredményeképpen. Manapság már nem csak a kutatók számára fontos a levéltári digitalizálás, az intézmények fenntartóinak is vannak ezzel kapcsolatos elvárásai, többek közt biztonsági másolatok létrehozása, vagy éppen az információk gyorsabb elérhetősége, hatékonyabb kezelése érdekében. A tömegessé váló digitalizálás tehát úgy tűnik, szinte elkerülhetetlen, a tendencia valószínűleg erősödni fog. Nem véletlenül jegyezte meg egy kollégánk a kérdőíven, hogy bármit is tegyünk, „a képek száma nő, mint tengerben a műanyag”. Némiképpen finomítva a megállapítás élét, mi inkább „tengernyi képet” emlegetnénk, s egy ókori latin közmondással folytatnánk: „Navigare necesse est” – mert hajóznunk valóban egyre inkább szükséges ezen a tengeren, a „kényszer” régen is megvolt, és most is adott... Ám az elmúlt évtized tapasztalatai azt mutatják, rajtunk is múlik, hogy ez csupán a korra jellemző kényszerpálya marad-e életünkben vagy új utakkal, szakmai eredményekkel is kecsegtető lehetőség. Befejezés helyett: mi várható a jövőben? Írásunk egy általános, első megközelítés a témával kapcsolatban, gyorsan változó körülmények közepette. Szinte biztosra vehető, hogy az említett számadatok a megjelenés idejére elavulnak, hiszen a felmérés egyik tanulsága, hogy manapság akár néhány hónap alatt is képek százezrei születnek. Megfigyeléseinkkel elsősorban a nagyságrendekre, a jellemző folyamatokra, kapcsolódó jelenségekre és lehetőségekre kívántuk felhívni a figyelmet, a részleteket tekintve természetesen még sok-sok szakmai, módszertani és technikai kérdés felvethető. Bízunk benne, hogy a jövőben erre is sor kerülhet majd. Az alaposabb vizsgálatokhoz további tájékozódásra, adatgyűjtésre van szükség, és nagyon hasznos volna, ha az egyes digitalizáló projektekről és szolgáltatásokról külön ismertetők is készülnének, a tevékenység folyamatának, eredményeinek és tapasztalatainak részletes összefoglalásával. Mi várható a jövőben? Gyakran teszik fel a kérdést kutatók és levéltárosok egyaránt. Visszatérve fentebbi, „tenger” hasonlatunkhoz, az „időjárást”, vagyis a körülményeket hosszabb távon előre jelezni nyilván nem lehetséges, de bizonyos „áramlatok”, folyamatok mégis érezhetők, felismerhetők. Az egyik ilyen jelenség, hogy a tömeges feldolgozás előbb-utóbb „párhuzamos szolgáltatásokat” eredményez. Bizonyos forrástípusok, de akár konkrét források is több helyen, több változatban is előfordulhatnak. Ezzel kapcsolatban talán elég az anyakönyvi-családtörténeti tartalmak sok-Lakatos Andor
