Körmendy Lajos: Levéltári informatika. In: Körmendy Lajos (szerk.): Levéltári kézikönyv. Budapest, 2009, Osiris – Magyar Országos Levéltár, 637–732.
7. LEVÉLTÁRI INFORMATIKA • SZERK. KÖRMENDY LAJOS - 7.3. LEVÉLTÁRI INFORMÁCIÓ ÉS LEÍRÁS • KÖRMENDY LAJOS - 7.3.2. A levéltári leírás - 7.3.2.2. Az ISAAR(CPF)
7.3. Levéltári információ és leírás ■ 661 14. ■ Ausztrál Nemzeti Levéltár: sorozatok, amelyekbe a Szövetségi Bevándorlási Hivatal (Melbourne) iratai kerültek dundancia, ami az informatika alapelveivel ellentétes. Ezért volt szükség az ISAAR kidolgozására, ezért nem volt járható út az ISAD(G) kontextusának kibővítése. Az ISAAR nagy erőssége a nevek, elnevezések (teljes név, rövidített név, nem preferált név, vezeték, keresztnév, nemzetségnév, dinasztianév, ragadványnév stb.) szabványosításának a kikényszerítése, még akkor is, ha önmaga nem szabványosít, hanem a nemzeti szabványokhoz irányít. Az ISAAR deklarált célja, hogy elősegítse a különböző intézményekben szétszórt fondok virtuális egyesítését, illetve megkönnyítse a leírásaik (adatbázisaik) összekapcsolását. Ez az integráció átívelhet akár szektorokon (könyvtárak, levéltárak, múzeumok), akár országhatárokon, és az ISAAR fontos eszköz lehet az ilyen együttműködésekben. A nemzetközi levéltári közösségben érdekes helyzet állt elő a két szabvány bevezetése nyomán: az ISAD(G) és az ISAAR legalábbis eltérő szakmai alapelvekre épül, a szerzők azonban az együttes alkalmazásukat ajánlják. Egy olyan levéltári intézmény, amelynek iratanyaga a provenienciaelv szerint van rendezve, tökéletesen megelégedhet az ISAD(G)-vel, kivéve néhány olyan periferikus esetet, mint a szétszórt fondok ügye, amikor egy fond anyagát több levéltár is őrzi. Elméletileg elképzelhető, hogy egy provenienciaelvű levéltár mindkét szabványt alkalmazza, de nehéz elképzelni, hogy komplikálná a saját életét. Ami a sorozatelvet alkalmazó levéltárakat illeti, ők párhuzamosan alkalmazhatják mindkettőt, és ilyenkor az ISAAR helyettesíti az ISAD(G) kontextusmezőjét. Európában az ISAAR alkalmazása meglehetősen ritka. (Egy külső felhasználó külső jegyekből egyébként nemigen veszi észre, hogy például a kontextust és a tartalmat külön-külön adatbázisban írták-e le, mert a képernyőn már együtt szerepelnek. Következtetni elsősorban az adatstruktúrából lehet.) Annál gyakoribb viszont, hogy csak bizonyos elemeit veszik át, például a névleírások szabványait.
