Körmendy Lajos: Levéltári informatika. In: Körmendy Lajos (szerk.): Levéltári kézikönyv. Budapest, 2009, Osiris – Magyar Országos Levéltár, 637–732.
7. LEVÉLTÁRI INFORMATIKA • SZERK. KÖRMENDY LAJOS - 7.3. LEVÉLTÁRI INFORMÁCIÓ ÉS LEÍRÁS • KÖRMENDY LAJOS - 7.3.1. A levéltári információ - 7.3.1.1. A levéltári információ elemei
656 ■ 7. Levéltári informatika zású iratok is”) és esetlegesek („Az igazgatóság által tárgyalt ügyek jogi vonatkozású iratai a »Jogi iratok« c. sorozatban találhatók”). A fondszint alatti kapcsolatokat a levéltári iratok mikrostruktúrújának nevezzük. Minthogy a mikrostruktúrákat általában az iratképzők hozzák létre, azok igen különbözőek lehetnek. Egy közlevéltár általában sok egyedi mikroszerkezetű fondot őriz, ezeket azonban egy nagy struktúrába kell integrálnia, különben nem tudja kiépíteni az információ-visszakereső rendszerét. Ezt a fond fölötti szerkezetet nevezzük makrostruktúrának. A fondokat szervezeti összetartozás, történeti korszak, ágazat, jogi státus, irattípus (például térképek és tervrajzok) stb. szerint csoportosíthatjuk. A makróstruktúra annyiban hasonlít a mikrostruktúrához, hogy a különböző csoportok (irategyüttesek) hasonlóképpen szintekbe rendeződnek, és egyaránt vannak vertikális, illetve horizontális kapcsolatok a csoportok között. A szintek a következők lehetnek: fondcsoport vagy levéltár, fondfőcsoport vagy szekció, levéltári állomány. A fond fölötti szint (fondcsoport/levéltár) egységei nem feltétlenül mesterséges alakzatok, azok szervesen is létrejöhetnek: például egy holdinghoz tartozó vállalatok fondjai alkothatnak egy ilyen szerves csoportot. A levéltári állomány a levéltári intézmény által őrzött összes iratot jelenti, és mint ilyen a legmagasabb egységnek tekinthető, ezért a makrostruktúra csúcsán áll. A mikro- és a makrostruktúra együttesen alkotják egy intézmény levéltári anyagának rendszerét. ■ Kontextus A kontextus szónak két, meglehetősen eltérő jelentése van a levéltári elméletben és gyakorlatban. A tisztánlátás érdekében érdemes fogalmilag is elválasztani őket. Elsődleges kontextusnak nevezhetjük az iratképzőre vonatkozó adatokat, információkat (a szerv vagy személy [élet] története, tevékenysége, kompetenciája, funkciói, szervezeti felépítése [szerv esetén], kapcsolata más szervekkel vagy személyekkel stb.), valamint az iratképzővel, illetve az irattal-irategyüttessel kapcsolatos jogi, politikai, társadalmi vonatkozásokat. Ezek az összefüggések gyakran csak implicite vannak az iratokban, ahonnan a levéltárosnak kell kibontani azokat, sőt sokszor kiegészítésre szorulnak más forrásokból, amit szintén a levéltáros tesz meg az iratok leírása során (ekkor már ezek a külső információk is a fond részeivé válnak). Mivel a provenienciaelvet követő levéltárak kiindulási pontja az iratképző, és főleg ez alapján történik az iratértékelés, a selejtezés, a rendezés és a leírás, az elsődleges kontextus a levéltári munka fundamentumának tekinthető. Másodlagos kontextusnak nevezhetjük az iratok közötti (főleg tartalmi) összefüggéseket. Ezek általában rejtett kapcsolatok, amelyek kibontása elsődlegesen nem a levéltáros, hanem a kutató feladata. Minél rejtettebb, váratlanabb a felderített összefüggés, annál eredményesebb a kutatói munka.
