Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.
1 A levéltárak funkciói és az iratok értékei - 1.2 Az iratok értékei - 1.2.2 A jogbiztosító érték
9 részére a használati érték gyors csökkenése a jellemző. Mindazonáltal soha sem lehet azt mondani, hogy egy, akár évszázadok óta nem használt irat értéke is nulla lenne, mert bármikor történhet olyan esemény, amihez fel lehet használni. Sok olyan eset történt, hogy pl. hosszú idő óta „elfeledett”, levéltárakban őrzött tervrajzokat felhasználtak épületek rekonstrukciójához. 3 1.2.2 A jogbiztosító érték Jogbiztosító érték az a tényleges vagy potenciális előny vagy haszon, amit a használó élvez az iratok információja révén jogi státusza vagy jogi vonatkozású állítása törvényes bizonyításakor. Ez is alapvető fontosságú az iratképzőnek, bár nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb iratot hoznak létre jogbiztosító, mint használati szándékkal, mert az iratot az iratképző ellen is fel lehet használni bizonyítékként, aki számára így negatív értékű lesz. (Ha ezt sejtette és tehette volna, biztosan nem hozta volna azt létre.) A jogrendnek megfelelően a jogok is elavulnak, semmissé lesznek, egyesek gyorsabban, mások lassabban. Vannak olyan iratok, amelyek percek alatt elveszítik bizonyító erejüket, illetve annak egy részét: pl. egy pénztárblokkal nagy valószínűséggel hiába reklamálunk egy szupermarketben, hogy kevés visszajáró pénzt kaptunk tíz perccel ezelőtt,4 vannak viszont tartós értékű iratok, pl. a telekkönyvek. Az esetek többségében írott törvények határozzák meg, hogy egy-egy, azonos típusba tartozó ügyek (pl. adóügyek) elévülési ideje mennyi, tehát az értékvesztés egyes iratfajtáknál egyidejű és tömeges. Az iratok összességére az idők folyamán az érték csökkenése a jellemző – hasonlóan a kurrens használati értékhez –, mint ahogy itt sem lehet azt mondani, hogy egy, akár évszázados irat jogbiztosító értéke nulla lenne, mert az iratok potenciálisan mindig felhasználhatók jogi bizonyításra. Vannak kuriózumok a jogtörténetben, mint pl. az a pár évtizede még az NSZK-ban lezajlott per Lübeck és Mecklenburg között, ahol a bíróság bizonyítékként elfogadott egy 13. századi iratot. 5 Ennél jobb példa, mert tipikusabb és tömeges, az, ami Kelet-Európában a 20. század második felében történt. Ismeretes, hogy 1945 után, de különösen a kommunista hatalomátvételt követően a régióban tömeges, kártalanítás nélküli államosítások történtek. Egy-egy államosítási törvény vagy rendelet hatálybalépésének napján tulajdoni lapok, adásvételi szerződések és egyéb, tulajdonnal kapcsolatos iratok százezrei veszítették el bizonyító erejüket. Az 1989-es fordulat után a hatalomra jutott demokratikus kormányok jogilag is 3 Lásd pl. Budapest enciklopédia (Budapest 1981) 70. old. 4 De ugyanez a számla egy bűnügyben akár évek múlva is bizonyítékként szolgálhat. 5 Carl Haase: Studien zum Kassationsproblem . In: Der Archivar, November 1975, 408. old.
