Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.
6 Az iratok hitelessége
36 az iratok megfelelően védettek megsemmisülés és károsodás ellen. 38 A fenti felsorolás egy sor olyan technikai, irattári eljárásra utal, amelyek szükségesek a hitelesség megőrzéséhez, ilyen pl. a check sum, az események naplózása, ami a felhasználótól függetlenül történik, aki azt nem tudja megváltoztatni, a metaadatok rögzítése és az elektronikus aláírás. Ez utóbbiról érdemes egy kicsit bővebben beszélni. Mint ismeretes, a világon az ún. kétkulcsos digitális aláírás terjedt el, aminek az a lényege, hogy minden jogosult személynek két kulcsa van: egy író kulcs, ezzel „írja alá” a tulajdonos az iratot, illetve egy olvasó kulcs, ezzel lehet ellenőrizni, hogy valóban az illető személy írta-e alá a kérdéses iratot. Mindkét kulcs tulajdonképpen egy-egy szoftver, az írókulcshoz hardver, token vagy csippel ellátott kártya is tartozik. Az írókulcs egy szigorúan titkos, jogosultanként változó kód szerint elemzi az iratot, majd az elemzés eredményeként egy kódot generál, amit az irathoz rendel („aláírja”). Mivel minden egyes irat eltérő – kivételek a másolt fájlok – ezért az „aláírás” iratonként eltérő lesz. Az olvasó kulcs, ami nyilvános, két szempontból vizsgálja az „aláírt” iratot: 1) tartalmazza-e a jogosult személy kulcsát a generált kód, 2) az iratot az „aláírás” után megváltoztatták-e (ha igen, akkor a kód nem „passzol”). Ha az első kérdésre a válasz igen, a másodikra pedig nem, akkor az irat „aláírása” hiteles. A digitális aláírás sem nem megfejthetetlen, sem nem örökkévaló. Becslések szerint az informatika fejlődése olyan gyors, hogy az aláíró algoritmusok 5-10 éven belül feltörhetők lesznek, tehát maximum ilyen időközönként szükségessé válik új kulcsok kibocsátása, illetve a már aláírt dokumentumok újrakódolása. Az aláírások ellenőrzése, az állandó frissítés a levéltárak számára megoldhatatlan, nem is lennének jogosultak arra, de ha jobban belegondolunk, akkor ez nem is az ő feladatuk, ők csak azért vállalnak felelősséget, hogy az átvétel óta hitelesen őrzik az iratokat, erre pedig a garanciát maguk az iratok, az átvételi, a kezelési és az őrzési körülmények adják, mint ahogy arról az előbbiekben szó volt. Érvényes ez akkor is, ha az elektronikusan aláírt iratokat a többivel együtt konvertálják, tehát megváltoztatják. Mindazonáltal a levéltárak politikája nem teljesen egységes e tekintetben. Pl. a Public Record Office Victoria (Ausztrália) konvertálás után az iratokat „összecsomagolja” a metaadatokkal, majd ezt a csomagot saját maga digitálisan aláírja, és minden jövőbeni változást újabb csomagolás és aláírás követ. 39 Az InterPARES az e-aláírások 38 Andrew McDonalds (éd.): Les archives électroniques, Manuel à l'usage des archivistes (ICA Studies 2005) 30. old. A felsorolás az ISO 15489-1-es szabványára épül. 39 Michael Day: Instalment on "Metadata" (DCC Digital Curation Manual 2005) 19.old. Elérhető: http://www.dcc.ac.uk/sites/default/files/documents/resource/curation-manual/chapters/metadata/metadata.pdf
