Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.

2 Levéltári kihívások az analóg és a digitális világban - 2.2 Informatika, kommunikáció és elektronikus iratok

14 emelkedő új szakmai elvhez, mint amilyen a provenienciaelv volt, sokkal inkább új módszerek sorozatát konstatálhatjuk az iratértékelésben, a selejtezésben (például mintavétel), a mikrofilmezésben (ennek általánossá válása is ekkor következik be) és az állományvédelemben (tömeges konzerválás, savtalanítás stb). A fentiek közül érdemes részletesebben kitérni az iratértékelésre. Az USA-ban először az 1930-as években, majd különösen a következő évtizedekben szembesültek az iratok mennyiségének ugrásszerű növekedésével, ami a nagyobb állami szerep (New Deal, világháború) következménye volt. Az új iratértékelési koncepciót, ami lehetővé tette az értékes iratok hiteles megőrzését, ugyanakkor a nagyobb selejtezést is, Theodore R. Schellenberg, a National Archives levéltárosa dolgozta ki. A levéltárosnak, ha nem akarta, hogy elborítsa az irattömeg, a szervnél működő „iratmenedzserrel” (records manager) együttműködve kellett értékelni, selejtezni, előkészíteni az iratokat, még a levéltárba szállítás előtt. Még az értékelés előtt meg kell ismernie a szerv helyét az adminisztratív hierarchiában, tisztában kell lennie a szerv egészének és szervezeti egységeinek pontos funkcióival, tevékenységükkel és működésükkel, valamint azzal a szélesebb politikai-társadalmi-gazdasági közeggel, amiben a szerv működött. Schellenbergnél a levéltári anyag értékelésénél a hangsúly már nem az iratok tartalmán volt, hanem az iratképzőkre vonatkozó információkon, amit manapság kontextusnak nevezünk, így téve lehetővé a nagyarányú selejtezést.

13 A harmadik választóvonalhoz most érkeztünk el, és ezt az új korszakot az elektronikus iratok problematikája jellemzi. Amint azt látni fogjuk, minden megkérdőjeleződik, új megközelítést kíván az irat fogalmától kezdve az állományvédelemig bezárólag minden. Jelen munka ezt a kihívást vázolja és ismerteti a lehetséges válaszokat. 2.2 Informatika, kommunikáció és elektronikus iratok Egy bizonyos szempontból három, jól elkülönült periódust különböztethetünk meg az informatika fejlődésében, amely megfelelően leírható a hegeli dialektikával: 1) az első korszak (1943-1980) a nagy, centrális számítógépek ideje volt, amelyek nagy adatbázisokat állítottak elő (tézis); a második (1981-1995) a személyi számítógépek korszaka volt, amikor az informatika „demokratizálódott”, az adatok decentralizálódtak, és sok-sok millió PC-n osztódtak szét (antitézis); 3) a harmadik korszakot (1995-) az internet forradalma fémje- 13 Schellenberg a levéltári információra és annak értékére vonatkozó elméletét több munkájában is kifejtette, így a Modern Archives, Principles and Techniques címűben (Chicago 1956), valamint a The Appraisal of Modern Records. In: Bulletin of the National Archives No. 8 (National Archives Publication No. 57-5, 1956) c. művében is.