Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.

2 Levéltári kihívások az analóg és a digitális világban - 2.2 Informatika, kommunikáció és elektronikus iratok

15 lezte, ami összekötötte a decentralizált adatokat (szintézis). Ami ezt az utolsó periódust illeti, az két alkorszakra osztható, és a választóvonal az iPhone (2007) megjelenéséhez köthető, amikor a mobil számítógépek (okostelefonok, laptopok) aránya rohamosan emelkedni kezdett a fix gépek rovására. A különböző periódusok és alperiódusok különböző kommunikációkat és elektronikus dokumentumokat produkáltak. Manapság az emberi kommunikáció gyökeres változását éljük át. Nemcsak egyre több az információ és egyre gyorsabb az elérési sebesség, hanem bizonyos demokratizálásról is beszélhetünk: egyre több ember lép ki a netre és hagy nyomot (magánweblapok milliói, kommentek, blogok stb.), és ezek egyre gyorsabban változnak. Tulajdonképpen az emberi beszéd és tevékenység egyre teljesebb lenyomatát találhatjuk a weben. Az instant messaging vagy akár a kommentek funkciójukban és stílusukban is (ez utóbbi nem véletlen) sokkal inkább hasonlítanak egy (telefon)beszélgetésre, mint az évszázadok alatt kialakult írott információra. Míg korábban tudomásul vettük, hogy a beszélt információ archiválhatatlan, most arra törekszünk, hogy a digitalizált verbális típusú információkat megőrizzük. Ez azonban kettős dilemmát okoz. Egyrészt nem tudunk mindent megőrizni, ezért a robbanásszerűen növekvő mennyiség miatt egyre több e-iratot kell megsemmisítenünk, és mint ahogy azt az 1.2. fejezetben láttuk, a levéltári irat értéke soha sem nulla, tehát mindig bizonytalanok leszünk, hogy nem semmisítünk-e meg értékes információt. Másrészt komoly etikai és jogi kérdést vet fel, hogy a köz- és a magánszféra között egyre inkább elmosódik a határ, a „magánbeszélgetések” hivatalos archiválása viszont sérti az emberi jogokat. (Erre vonatkozólag később majd látunk példát.) Az e-mail és a közösségi oldalakon történő kommunikáció is részben a szóbeli kommunikáció, a kötetlen beszéd funkcióit vette át, és főként emiatt az írásbeli szabályok, a formai jegyek eltűnnek vagy elmosódnak, és ennek, ahogy később látjuk, komoly levéltári következményei vannak. A gyakorlat nagyon laza lett, kezdve az „új helyesírástól”, a formai elemek, pl. megszólítás eltűnésén keresztül a sokszínű csatolmányokig (effektusok, kép- és hangdokumentumok). Egyre nehezebb a magán és a közösségi vagy hivatalos szféra elhatárolása. A honlapok kezdetben főként intézmények és szervezetek kommunikációs eszközei voltak, manapság a magánszféra is kiterjedten használja azokat. A közösségi oldalakkal fordított volt a helyzet, először egyének, baráti társaságok, civil csoportosulások használták, majd felfedezték a közintézmények és közszereplők, pl. a politikusok. Ez utóbbiak gyakran az Facebookot használják politikai akciójuk vagy bejelentéseik elsődleges eszközeiként. A hivatalokban a munkatársak mail boxaiban keverednek a ma-