Koroknai Ákos – Künstler Ferenc – Szatucsek Zoltán – Vánkosné Timár Éva – G. Vass István: Az elektronikus iratok archiválásával összefüggő kérdések áttekintése. Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. 3–10.

inkább növeli. Ennek megfelelően a nemzetközi szakmai közösség és az intézmények igyekeznek felvázolni azokat a trendeket, amelyekre a módszertani munka támaszkodhat. Néhány ilyen trend a gyorsan változó környezet ellenére is világosan kirajzolódni látszik. Hosszú távra jósolható, hogy • az elektronikus iratok mennyisége ugrásszerűen nő, • eddig ismeretlen, új típusú iratok jelennek meg, • amelyeknek gyors ütemben nő a komplexitásuk, • az irat határai elmosódnak, az irategyüttesekre helyeződik a hangsúly, • az iratokban lévő ismétlődő elemek aránya emelkedik, • a technológia-váltás gyorsuló sebességével arányosan az eszközfüggetlen felhasználások kerülnek előtérbe //. A hazai gyakorlat: lyukak a nemzet emlékezetében A késedelmes jogi szabályozás, a gyakorlat türelmetlensége és a levéltárak felelősséget hárító magatartásának Bermuda-háromszögében maradandó értékű iratok vesznek el. Ennek veszélyére már a korai szakirodalom is felhívta a figyelmet. A levéltárak jelenleg nem képesek ellátni az elektronikus segédletekkel és iratokkal kapcsolatos felügyeleti munkájukat, a levéltáros-képzésnek nem része az elektronikus iratkezelés, az Országos Levéltárban nem folyik módszertani kutatómunka. 1. Jogi háttér A számítógépes dokumentumokat levéltári jogszabályban először a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. sz. tvr. említette, amely az irat fogalomkörébe sorolta a „gépi adatfeldolgozás útján rögzített adatokat" is. A gyakorlat azonban nyilvánvalóvá tette, hogy ezekre az iratokra nem lehet mechanikusan alkalmazni a hagyományos intézményi és levéltári gyakorlatot. 1981-ben belügyminisztériumi rendelet (1/1981. (I. 27.) BM sz. rendelet) jelent meg a számítástechnikai rendszerek titok-, vagyon- és tűzvédelméről. Két évvel később pedig KSH elnöki utasítás (1/1983. (X. 13.) KSH elnöki sz. utasítás) a statisztikai adatok számítástechnikai úton történő rögzítéséről, feldolgozásáról és tárolásáról, amely arról is rendelkezett, hogy a történeti értékű iratok levéltárba adandók. Miután akkoriban az adatállományok jelentős része a statisztikában és a szociológiai kutatások területén keletkezett, a megőrzés problémája is elsősorban ezeket a területeket érintette. Miután a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény az iratok körét nem szűkíti le a hivatalos levelezésre és a jogi következménnyel járó dokumentumokra, ezért a hitelességről szóló hatályos jogszabályok és elektronikus aláírásról szóló jogi szabályozás hiánya nem érinti az iratok teljes körét. Azok a maradandó értékű elektronikus nyilvántartások, amelyeknek jogkövetkezményük nincs, jogszerűen használhatók kizárólag elektronikus formában. A minisztériumok és az országos hatáskörű államigazgatási szervek iratkezelési mintaszabályzatáról szóló 40/1998. (III. 6.) kormányrendelet kibúvót enged a levéltár 7