Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.
KATONA CSABA-KÖRMENDY LAJOS-KEREKES DÓRA-LAKATOS ANDOR INTERNET ÉS LEVÉLTÁR 1. Bevezetés Az internet hatása a levéltárakra, illetve szerepe a levéltári intézményekben sokkal több mint egy technikai vagy akár csak egy szakmai kérdés. Ha kérdéskört alaposan elemezzük, akkor rájövünk, hogy egy nagyon bonyolult társadalmi jelenséggel állunk szemben, melynek hátterében a levéltárak társadalmi szerepének és megítélésnek gyökeres változása áll. Ennek egyszerre oka és következménye a levéltári internethasználat, azaz olyan dialektikus viszonyról van szó, ahol az eszközként használt internet visszahat a használóra, esetünkben a levéltárra. Hogy megértsük az egész folyamatot, illetve a levéltári funkció- vagy szerepváltást, vissza kell tekintenünk a múltba — az első pillanatban talán úgy tűnhet, túl messzire, de a fejlődés logikája és íve csak így érthető meg. 2. A levéltárak társadalmi szerepének változása az elmúlt évtizedekben A történelem során a levéltárak1 társadalmi funkciói folyamatosan változtak. Az alapfunkciók, a jogbiztosítói, a történelmi forrásbázis, a közigazgatási és a kultúraterjesztői, állandóan jelen voltak, egymás mellett éltek,2 viszont a súlypont állandóan változott, hol az egyik, hol a másik funkció került előtérbe egy adott történelmi korszakban. A 19. sz. utolsó harmadáig a levéltárakban egyértelműen a jogbiztosító szerep volt a meghatározó. Nem véletlen, hogy ebben az időben a levéltárnokok — beleértve a Magyar Országos Levéltár első vezetőjét, Pauler Gyulát is —többnyire jogászok voltak.3 A modern történettudomány megszületése és elismertsége után (nálunk ez a kiegyezés utáni évtizedekben történt), amikor a professzionalista kutatók egyre nagyobb számban használták forrásul a levéltárakat, viszont fokozatosan előtérbe került a történeti forrásbázis funkció, majd a 20. sz. első harmadában túlsúlyba is került, ekkor váltak a levéltári intézmények történetírói műhelyekké. Ugyanakkor hazánkban a történeti körülmények változása, sőt kényszere a '30-as években hirtelen megnövelte a genealógiai kutatások számát, amelyek főleg nemességkutatásokat, illetve később származásigazolásokat (a zsidótörvények miatt) jelentettek.4 Ezek a kutatások inkább a levéltárak közigazgatási mint történeti forrásbázis szerepkörébe tartoztak, mert egyrészt a kutatásokat többnyire 1 Levéltár alatt a már adminisztratív használati értékkel nem, vagy csekély mértékben bíró iratokat, illetve az ezeket kezelő intézményeket értjük, tehát az irattárak nem tartoznak ide. (Igaz, a levéltár és az irattár általában csak a 19. sz. végén vált el egymástól, illetve magánlevéltáraknál még ma is előfordul a két szerepkör együttélése.) Amikor a levéltárak jelenkori szerepéről beszélünk, akkor a közlevéltárakat és a nyilvános magánlevéltárakat tartjuk szem előtt. 2 Ez alól csak a kultúraterjesztői szerep kivétel, mert ez csak kb. ötven éve jelent meg markánsan a levéltárak életében. 3 EMBER GYŐZŐ: AZ Országos Levéltár száz éve 1874-1974. Levéltári Közlemények, 46. (1975.) 29. 4 EMBER GY.: i. m. 31-33. 3
