Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.

2. A két háború között nemességkutatással ellentétben az újabb genealógiai kutatások az ősök korabeli társadalmi státuszától függetlenek és — a többnyire vizsgált 18-19. századi magyar társadalom rétegződésének megfelelően — zömmel paraszti ősök felderítésére irányulnak. A kutatásokat nem társadalmi előnyök vagy presztízs megszerzése motiválja. 3. A századvégi kutatásokat — ellentétben a két háború közöttiekkel —, nagyrészt maguk az érdekeltek végezték-végzik, akik a társadalom szinte minden rétegéből verbuválódó, többségében laikus kutatók. Az összehasonlításból azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy az új keletű genealógiai kutatásoknak nagyon erős demokratikus vonásai voltak/vannak —• azok minden előnyével és hátrányával együtt —, figyelembe véve a spontaneitást, a motiváltságot, a kutatás tárgyát vagy a kutatók társadalmi rétegződését. Tulajdonképpen ezzel nyílt az első rés a levéltárak zárt világán, ekkor jelent meg a „tömeg" a levéltárakban, amelyek — általában vonakodva — kezdték feladni a kevés tudományos kutató számára rezervált szerepüket. Más szavakkal: a levéltárak elkezdtek popularizálódni. Az új keletű genealógiai kutatások ugyan a levéltár forrásbázis funkcióját erősítették, de más kontextusban, mert ezúttal egy nagyszámú, laikus közönség kezdte kiaknázni a levéltári adatokat. A '80-as években fontos változások zajlottak le a nyugat-európai demokráciafelfogásban. Az Európai Unió (illetve akkor még Európai Gazdasági Közösség) politikai, igazgatási, törvényhozói és igazságszolgáltatási szerveinek kiépülésével párhuzamosan jelentősen megváltozott az állampolgárok jogaival, valamint a közintézmények átláthatóságával és ellenőrizhetőségével kapcsolatos felfogás.9

Ez a változás többek között azt eredményezte, hogy az irattári és levéltári iratokhoz való hozzáférést (azaz kutatást, betekintést az iratokba) — mivel ezzel lehet a legjobban biztosítani az állampolgárok jogainak gyakorlását és a közintézmények ellenőrizhetőségét — alapvető demokratikus kritériumként határozták meg. A '90-es években sorra tartották e tárgyban az európai rendezvényeket, születtek az ilyen javaslatok és határozatok.10 A demokratikus változások után az uniós tagságra aspiráló közép-kelet-európai országok alkalmazkodtak a követelményekhez, és az újonnan hozott levéltári törvényekben jelentősen szűkítették a titkos, zárolt iratok körét, egyértelműen szabályozták és liberalizálták a hozzáférést. Az átláthatóságot a közlevéltárak magukra nézve is kötelezőnek ismerték el nyugaton és keleten egyaránt, ekkor terjedt el pl. (angolszász mintára) az éves jelentések publikálása és széleskörű terjesztése. Az iratok jogi bizonyító ereje, és ennek következtében a levéltárak jogbiztosító szerepe a demokrácia útjára lépett közép-kelet-európai országokban drámai módon megerősödött, tulajdonképpen visszanyerte a diktatúrák előtti helyzetét. ' Az önkényuralmi rendszerek alatt történt kisajátítások, államosítások következtében érvénytelenné vált dokumentumok milliói (szerződések, tulajdonlapok stb.) nyerték vissza jogi bizonyító erejüket, amit a kárpótlások során az állampolgárok fel is használtak. A deportálásokkal, 9 Főleg az újonnan csatlakozott skandináv országok hatására,

1. pl. az ombudsman intézményt. 10 L. p.: Council of Europe OJ C 314., 512., 1991 és az OJ C 235., 238., 1994. A tárgyban hosszú évek előkészítő munkájának eredményeként született meg az Európai Tanács 717/71 c/13 July 2000 sz. ajánlása Draft Recommandation No. R (2000) ofthe Committee of Ministers to Member States on a European Policy on Access to Archives címen. 11 Már amennyire az illető ország demokratikus volt a fasiszta/kommunista diktatúra előtti időkben. 5