Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.
kérés: mondja el az olvasó a véleményét a megadott elektronikus címen, ez jó a levéltárnak, hiszen pontosabban tudja felmérni a használók igényeit. Az egyes országok hagyományai erősen befolyásolják a honlapok képét és tartalmát. Németországban például az egyes települések kulturális intézményrendszerének kiemelkedően fontos része a levéltár, ezért általánosan jellemző, hogy erőteljes hangsúlyt kap a fenntartó fokozott megjelenítése, így pl. az adott város (tartomány) címere, térképe, más kulturális intézményeinek a linkjei stb. (ez a fajta kötődés jószerivel teljesen hiányzik a magyar levéltárak esetében). Szinte mindenhol találkozni lehet az adott település múltjának vázlatos ismertetésével, továbbá természetesen az iratanyag leírásával. Az élenjáró nyugati honlapok a kutatások blokkjánál is fokozottan figyelnek a laikus nagyközönségre: szinte kötelező a kezdő kutatókat segítő menüpont (Getting your Research), ahol a fentebb részletezett stílusban és formában adnak részletes tanácsokat. Ezen a téren talán az ausztrál nemzeti levéltárosok jutottak a legmesszebbre, akik hosszú munkával elkészítették a Fact Sheets (Tények) c. sorozatot, amelyek tulajdonképpen egy-két oldalas kis tájékoztató lapok. Már több száz van belőlük és az egyes népszerű kutatási témák ismertetésétől a kutatási korlátozások rövid összefoglalójáig terjed a spektrumuk. A cél az, hogy kedvet ébresszenek a kutatásokhoz, minél többen jöjjenek a levéltárba, a kezdőket pedig segítsék. Nem utolsósorban pedig a levéltárosok tájékoztató munkájuk során megkímélik magukat a gyakran feltett kérdésektől, hiszen azokra megtalálhatók a válaszok a Fact Sheen-ekben.26 A levéltári anyag leírása központi helyet foglal el a honlapokon. A nagy levéltáraknak nyilvánvaló törekvésük, hogy a különböző segédleteket, adatbázisokat egy rendszerbe integrálják. Sőt, néhányan már ezen is túljutottak és igyekeznek átlépni az intézményi kereteken, arra törekszenek, hogy egy honlapon, egy keresőparancs kiadásával több levéltári adatbázisban lehessen keresni. Erre a legjobb példa az angol A2A (Access to Archives — Belépés a levéltárakba) c. keresőfelület, ami 368 levéltár, illetve irattár adatállományában teszi lehetővé a keresést. Még ennél is tovább megy a Kanadai Nemzeti Levéltár, amely érthetően átlépi a levéltári intézménykör határait. Ez a két példa azért is említést érdemel, mert az önálló levéltári (könyvtári) adatbázisok megmaradnak, egy szoftver küldi szét a keresőparancsot, magát a keresést a helyi adatbázis-kezelők hajtják végre, az eredményt pedig visszaküldik a központi levéltári honlapnak. A használó mindebből semmit sem érzékel, hiszen az ő képernyőjén szabványos formában jelenik meg a találati lista. Az igazság az, hogy az integráció nemes célkitűzését még az élenjáró levéltárakban sem sikerült maradéktalanul megvalósítani, pl. az előbb említett angol honlapon is több intézményközi adatbázis-kereső található, de a törekvés nyilvánvaló. A nyugati területi levéltáraknál korántsem számít kivételnek, ha az iratanyagra vonatkozó alapvető információk adatbázisok útján is elérhetőek. A kisebb intézmények, pl. az egyházi levéltárak viszont csak kis arányban kezdték meg adatbázisok építését. (Kb. minden tizediknél fordul elő.) Ez egyrészt rendezettségük szintjétől, illetve a levéltárak méretétől is függ, a kisebb anyagrészeket értelemszerűen egyszerűen, szövegszerű leírással ismertetik. A laikus kutatók megnyerésére tett erőfeszítések nem jelentik azt, hogy az élenjáró levéltárak negligálnák a hivatásos kutatókat Ennek a legjobb bizonyítéka például az Ezek — természetesen — mind olvashatók a levéltár honlapján is. 15
