Katona Csaba – Körmendy Lajos – Kerekes Dóra – Lakatos Andor: Internet és levéltár. Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. 3–24.

Érdekes, divatos, a társadalmat erősen foglalkoztató témákról gazdagon illusztrált dokumentumválogatásokat kínálnak (pl. Egy demokrácia dokumentálása — Ausztrália története [Ausztrál Nemzeti Levéltár]; első és második világháborús válogatások, sport [Kanadai Nemzeti Levéltár]). A nagyközönség megnyerésének fontos eszközei a virtuális kiállítások, bár meg kell mondani, hogy nem mindenki ad teljes kiállítási anyagot, hanem csak néhány érdekes, figyelemfelkeltő dokumentumot, viszont azokat bőven ellátják ismertetővel. A régi kiállítások anyagait általában több évre visszamenően megőrzik, a kanadai honlapon pl. több tucat kiállítás található téma szerint csoportosítva. A kapcsolat a nagyközönséggel érezhetően fontos szempont, általánosan elterjedtek a beszámolók a levéltárak programjairól, kiállításairól és konferenciáiról. A beszámolók, programajánlók dátumai láthatóan frissek, naprakészek. A nagyközönségen belül kiemelt célközönségnek tekintik a családkutatókat. Angliában fizikailag és virtuálisan is elkülönítik a családkutatásokat (Family Records Centre — Családkutató Központ), Kanadában is működik egy hasonló központ (Canadian Genealogy Centre — Kanadai Genealógiai Központ). A családkutatás a német és angol nyelvterületen az egyházi levéltárakban is alapvető szempont, és általában külön menüpontot jelent, sőt a közölt segédletek döntő része is a családkutatással kapcsolatos (pl. anyakönyvi jegyzékek). A modern telekommunikáció egyre több vonatkozásban interaktív, azaz a használó aktívan részt vesz a kommunikációban, ami így kétirányúvá válik. Nos, erre is találunk már példát levéltári honlapon. Az angol National Archives szájtjának egyik kiemelt témája a bevándorlás (a társadalmat erősen foglalkoztató téma). Külön menüpont (Moving Here — Ideköltözők) alatt találhatók az ilyen vonatkozású iratok, többek között egyéni élettörténetek. A levéltár invitálja az olvasót, hogy ha van hasonló története, akkor írja le, küldje el illusztrációként szolgáló családi fotókkal együtt. Tehát a gyűjtemény a használók aktív hozzájárulásával gyarapszik. Ez az interaktív módszer csak egy a sok közül, amivel a levéltár igyekszik kilépni a „bürokratikus iratok" skatulyájából. Nem csak PR-fogásról van szó, nemzetközi tanácskozásokon, szakirodalomban is felbukkan időről időre az a nézet, hogy szélesíteni kell a hagyományos forrásbázist. Az előbb említett angol példa bevallottan is azt szolgálja, hogy a bevándorlást, ne csak az adminisztráció szemszögéből dokumentálják, hanem a „másik oldalról" is.25 A levéltárat el kell adni a nagyközönségnek és ez a törekvés a stíluson is érezhető. Altalánosságban igaz, hogy az elsődleges cél az érdeklődő lehető legteljesebb tájékoztatása, döntően az úgynevezett praktikus, a gyakorlatban hasznosítható információkra építve, azokat előtérben helyezve. Szinte mindenütt első helyen szerepel a Rólunk menüpont (About Us), ahol röviden, közérthetően mondják el a nagyközönségnek, hogy mit csinál a levéltár, mi a feladata, kötelessége stb. Gyakori a kérdésfeltevésekkel operáló közlés, amivel szinte perszonalizálják a levéltár és az olvasó kapcsolatát. Bár az információk rövidek, mégis kimerítöek és szakszerűek. Pontosan leírják, hogy hol vannak a levéltár épületei, hogyan lehet azokat megközelíteni tömegközlekedéssel vagy autóval, gyakran digitális térkép is segíti a tájékozódást. Általánosnak tekinthető a visszajelzés-HAZAN, SUSAN: Weaving Community Webs: a Position Paper. Digicult Themalic Issue 5, January 2004. 8., valamint GESER, GUNTRAM-WOOD, HELEN:: Moving Here — Migration Records and Experiences. Uo. 25-26. 14