Cseh Gergő Bendegúz – Lux Zoltán: Informatika a Történeti Levéltárban. In: Gyarmati György (szerk.): Trezor 3. Az átmenet évkönyve. Budapest, 2004. 283–294.
Cseh Gergő Bendegúz - Lux Zoltán: Informatika a Történeti Levéltárban (Megjelent: Trezor 3. 283-294) A Történeti Levéltár iratainak jellege a számítástechnikai feldolgozás szempontjából A Történeti Levéltár mint a Történeti Hivatal jogutóda, a közelmúlt magyar történelmének különleges intézménye; feladata az 1945 és 1990 között működött állambiztonsági szervek által keletkeztetett iratanyag őrzése és jogszabályok szerint kezelése. Az intézmény által átvett iratanyag speciális jellege és állapota, valamint a különböző jogszabályokban rögzített - a Levéltári törvényben foglaltakon túli - többletfeladatokból következően az intézmény informatikai rendszerének kialakítása során nem alkalmazhattunk kész számítástechnikai megoldásokat. Mindamellett a levéltári informatika hazai, valamint külföldi tapasztalatait is csak korlátozott mértékben kamatoztathattuk. A jogelőd Történeti Hivatal által kezelt iratanyag részletes leírása nem tárgya írásunknakQ), meg kell azonban említeni néhány olyan fő jellegzetességet, melyek az informatikai rendszer tervezésekor meghatározóak voltak. A „megörökölt” korabeli segédletek az iratok tárgy szerinti kutatását semmilyen formában nem támogatták: a mintegy százezer, eredeti irattári rendben őrzött dosszié között sem tartalmi elemek, sem az egyes iratok időrendi, földrajzi stb. paraméterei alapján nem volt lehetséges tudományos kutatást folytatni. Rendelkezésre álltak ugyan bizonyos tárgymutató könyvek, ezek azonban nem az eredeti iratok korabeli segédletei voltak, hanem részben az állambiztonsági szervek dolgozóinak, részben pedig az anyagot 1990 után kezelő munkatársak saját készítésű és magánhasználatú regiszteres tárgymutatói. Keletkezésük körülményeiből adódóan ezek a mutatók távolról sem ölelték fel az iratanyag egészét, nem egységes szempontok szerint készültek és nem voltak mentesek a szubjektív szempontoktól, hibáktól sem. Ráadásul a rendkívül sokrétű, szerteágazó, számos ügyet és érintettek százait átfogó dossziék sokaságát általában egy-két tárgyszó alá szorították be, ami az utólagos visszakeresést csak igen korlátozottan segítette. A különböző típusú (vizsgálati, operatív, munka, beszervezési stb.) dossziékhoz készült eredeti naplók adattartalmuk miatt kutatási segédletként teljességgel használhatatlanok voltak, mivel az irat jelzetén és címén kívül - ez utóbbi általában csak egy név vagy fedőnév - a téma azonosítására alkalmas információt egyáltalán nem tartalmaznak. Ráadásul a több évtizedes folyamatos igénybevétel és a szakszerűtlen kezelés(2) következtében ezen naplók többsége rendkívül veszélyeztetett állapotba került és sok helyütt helyrehozhatatlan károsodást is szenvedett. Az iratok visszakeresését segítő korabeli segédletek közül az operatív nyilvántartást végző mindenkori állambiztonsági szervezeti részleg által vezetett ún. operatív kartonok bizonyultak leginkább használhatónak, ez a mintegy 160 000 kartont tartalmazó nyilvántartó rendszer azonban korántsem tartalmazta az iratokban szereplő személyek teljes körét. Az operatív vagy vizsgálati eljárás alá nem vont személyeket ugyanis nem vették fel az operatív nyilvántartásba, ezért a tudományos kutatás vagy az állampolgári adatszolgáltatás szempontjából fontos, milliós nagyságúra tehető névanyagnak csak egy töredékéhez juthattunk el a fenti kartonrendszer segítségével.
