Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Rácz György: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. 3–18.
az eredeti irat finomabb részleteit is. Fényképek, grafikák, tervrajzok esetében legalább 300 DPI felbontás szükséges. Szintén az eredeti iratok határozzák meg, hogy az eljárás során színes, szürkeárnyalatos vagy kéttónusú (fekete-fehér) szkennelés eredményezi-e a legjobb minőségű és legjobban kezelhető képfájlokat. Ebben az esetben is a lehető legjobb minőségű (és újabb reprodukció, pl. nyomtatás esetén is megfelelő képet eredményező) eljárás követelményét kell összeegyeztetni a képméretek problémájával, hiszen az eltérő módon elvégzett digitalizálási eljárások egészen eltérő méretű képeket eredményeznek. (A szürkeárnyalatos szkennelés eredményeként például ugyanazon oldalról, ugyanolyan felbontás mellett akár nyolcszor-tízszer nagyobb méretű fájlok készülhetnek, mint kéttónusú digitalizálás esetén. Ráadásul a finomabb árnyalatok nincsenek feltétlen összefüggésben a digitális kép olvashatóságával, hiszen például egy jó minőségű gépírásos szöveg fekete-fehér szkennelt formája a kontrasztok kiemelése folytán gyakran élesebb és használhatóbb, mint ugyanannak az iratnak a szürkeárnyalatos eljárással digitalizált formája. Összességében elmondható, hogy jó minőségű, nagy kontrasztú nyomtatott szövegek, vagy éles vonalú, kontrasztos kézírások, vonalas rajzok esetén a fekete-fehér kéttónusú szkennelés elfogadható, míg elmosódottabb szövegek, kevéssé kontrasztos kézi vagy gépírásos szövegek, fényképek, grafikák esetén a szürkeárnyalatos digitalizálás ajánlott. 6. 2. 2. Képformátum, tömörítés, adattárolás A képfeldolgozó programok számos különböző típusú kép előállítására képesek (TIFF, BMP, PCD, PCX, TGA, JPEG stb.), ezek közül a levéltári szempontból is megfelelő formátum kiválasztását a képméreteken és a tárolási módokon kívül az adott formátum elterjedtsége, minél szélesebb körű alkalmazhatósága szabja meg. Levéltári szabványok hiánya miatt ezen a téren lehetetlen általános érvényű megállapításokat vagy ajánlásokat tenni. Általánosságban elmondható, hogy a képformátum elterjedtsége, a képfeldolgozó programok legszélesebb körében való felhasználhatósága és konvertálhatósága miatt az ún. Tagged Image Filé Formát (rövidítve TIFF, kiterjesztése szerint *.tif) típusú képek alkalmazása kínál sokoldalú és várhatóan hosszabb távon is működőképes digitalizálási lehetőséget. A képfeldolgozás, de különösen az adattárolás és adatátvitel állandó problémája a megfelelő minőségű (nagy felbontású, szürkeárnyalatos vagy színes) digitális képek fájlmérete. A tárolás és adatátvitel könnyítésére számos tömörítési eljárás született, amelyek alapvetően két csoportra oszthatók: • adatveszteség nélküli tömörítési eljárások, pl. az ún. LZW (Lemple-Zif-Welch) vagy az RLE (Run Length Encoding) eljárás, amelyek a TIFF formátumú képek helyigényét képesek csökkenteni, • adatvesztéses tömörítési eljárás (pl. különböző fokozatú JPEG-tömörítés). A tömörítési eljárások levéltári alkalmazása több problémát is felvet. Az adatveszteség nélküli tömörítések egyrészt csak szűk körben ismertek, másrészt jelentősen 16
