Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Rácz György: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. 3–18.
megnövelhetik az egyes képek megnyitásának az idejét. Az adatvesztéses JPEG-tömörítések ugyan rendkívül elterjedtek (hiszen például az interneten megtalálható képek döntő többsége ilyen és gyakorlatilag minden képfeldolgozó program ismeri ezt a formátumot), de a rendkívül jó tömörítési mutatókért a képek finomabb részleteinek elvesztésével kell fizetni (bár ennek aránya is szabályozható a JPEG tömörítés keretein belül). Összességében elmondható, hogy a tömörített formátumok használatában több bizonytalansági tényező rejlik (pl. a különböző formátumok jelenlegi és jövőbeni felhasználhatósága és elterjedése), másrészt az általánosan használt eljárások a dokumentumok finomabb részleteit nem tudják reprodukálni. Mindezek folytán a levéltári digitalizálás során a fentebb említett ún. mester-példányt mindenképpen tömörítetlen formában kell elkészíteni és tárolni, a felhasználói munkapéldányokat pedig szükség esetén lehet olyan tömörített formátumban reprodukálni, amely a megfelelő olvashatóság és az alacsony helyigény kettős követelményének egyszerre felel meg. A feldolgozás során kerülni kell a digitalizált oldalak összefüzését és több oldal egy fájlban történő tárolását. Ez ugyanis a képformátumokhoz hasonló problémákkal járhat: bizonyos képfeldolgozó programok nem értelmezik a másik által alkalmazott összefüzési módokat, az önálló képoldalakat viszont minden bizonnyal hosszabb távon is biztonságosan leolvashatjuk ezekkel. Nagyobb méretű könyvtárakban tárolt oldalankénti fájlok áttekintésére inkább a képfeldolgozó, ül. -néző programok közül kell azt választani, amelyik alkalmas önálló képek sorozatának megjelenítésére is. 6. 2. 3. Megőrzés, karbantartás Az eljárás során egy, a lehetőségek szerinti legjobb minőségű ún. mesterpéldányt kell készíteni és azt utólag nem módosítható adattárolón rögzíteni, majd erről kell a levéltárosok, kutatók stb. számára esetlegesen kisebb helyigényű (pl. tömörített) munkapéldányokat létrehozni. A későbbiek során az így elmentett mesterpéldány használatát minimalizálni kell. A digitalizált iratok szakszerű mentésére és tárolására rendkívüli gondot kell fordítani, hiszen az adathordozó elavulása, sérülése sok százezer fájl és akár évek munkájának az elvesztésével is járhat. Nagy mennyiségű adat biztonságos tárolására többféle eljárás létezik, bár ezen adathordozók élettartamáról viszonylagos újdonságuk miatt nincsenek egyértelmű és megbízható felmérések. A levéltári iratok digitalizált másolatainak tárolására a tapasztalatok szerint a következő eljárások alkalmazhatók: • optikai adathordozó, írható CD-lemez (CD-R) • digitális szalagos egység (DAT, DLT). Az írható CD-lemezek elterjedtsége, a technika egységes és széleskörű alkalmazhatósága, elterjedése, a megfelelő minőségben elkészített és megfelelő alapanyagra rögzített adatok várható élettartama, a technológia olcsósága (mind a berendezés, mind az adathordozó tekintetében) alkalmassá teszi ezt az eljárást szélesebb körű levéltári alkalmazásra. A digitális szalagos egységek mind a berendezéseket, mind az adathordozót tekintve sokkal drágábbak az optikai lemezeknél, felhasználhatóságuk általában az intézmények 17
