Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.
ezrek kutatják az őseiket vagy kisközösségük történetét, mert tudni szeretnék, hogy honnan jöttek, és hova tartoznak. Az utóbbi évtizedben ezek a jelenségek maradéktalanul érvényesülnek Magyarországon is. Sőt, a nyugati országokhoz képest ez a folyamat sokkal gyorsabban zajlott/zajlik le, egyrészt a késői demokratizálódás miatt, másrészt mert egybeesett az információs társadalom kiépülésével. A levéltárakkal szembeni elvárások jelentősen megnőttek, és nem elsősorban tudományos vonalon, hanem a társadalom szélesebb rétegeiből kiindulva. 3.1. Információszolgáltatás Manapság a levéltárakat a korábbinál jóval nagyobb létszámú látogató, információt kérő felhasználó (ügyfél vagy kutató) keresi fel. Ezek a felhasználók már nem jól képzett akadémiai kutatók, hanem a levéltárakról alig valamit tudó vagy téves információkkal rendelkező laikusok. Az új — nyugodtan mondható: amatőr — kutatói réteg teljesen más elvárásokat támaszt, és más bánásmódot igényel, mint a professzionális kutatók. Elsősorban azt várják el a levéltártól, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb hozzáférést biztosítsa a keresett adatokhoz. Az általuk keresett információk egyébként teljesen más jellegűek, mint az akadémiai, egyetemi kutatókat érdeklők. Az új felhasználók elsősorban családjuk történetét kutatják, vagy helytörténeti adatokat keresnek, de nagyon nagy az igény a jogbiztosító adatok iránt is (pl. kárpótláshoz, nyugdíjigazoláshoz). Az adatszolgáltatásnál már jelentkeznek az információs társadalom keltette elvárások is, pl. az új kutatók közül sokan azt remélik, hogy a levéltáros adatbázisból keresi ki az őseiket. Nem mellékesen az új felhasználók elvárásai általánosságban teljesen jogosak, hiszen a közintézmények — a levéltárak többsége ilyen — az állampolgárokért vannak, azok érdekeit kell szolgálniuk. Mivel a régi módon és módszerekkel a kihívásra nem lehet válaszolni, a levéltáraknak kell megváltozniuk. A legfontosabb változásnak az „alapfilozófiában" kell bekövetkeznie: a levéltárat nyitottá kell tenni a társadalom felé, és ki kell dolgozni azokat a módszereket, technikákat, melyekkel az új helyzet kezelhető. Mivel a nyugati levéltárak kb. két évtizeddel korábban szembesültek hasonló kihívással, több idejük volt a válaszadásra, és néhány országban jelentős eredményeket értek el. Egy magyar levéltáros számára meghökkentő lehet az a nyitottság, ahogy pl. az angol levéltárak fordulnak a publikum felé, illetve az az eszközrendszer (oktató videók, tájékoztató brosúrák tucatjai, nyílt napok szervezése stb.), amivel kiszolgálják az új felhasználókat. 3.1.1. Információ- és kutatószolgálat A publikummal való kapcsolattartás legfontosabb részlegei az információ- és kutatószolgálatok. Az információszolgáltatás leválasztása a kutatótermektől viszonylag új jelenség, elterjedését a nagy levéltárakban az új viszonyokhoz való alkalmazkodásnak tekinthetjük. A levéltár használói és dolgozói között van egy állandó információcsere: a használó információt kap a levéltári anyagról, segítséget az induló kutatáshoz, a levéltáros pedig 11
