Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

3. Társadalmi elvárások a levéltárakkal szemben Korábban a levéltáraktól főleg azt várták el, hogy elsősorban a tudományos, másodsorban a köz- és államigazgatási intézmények részéről megnyilvánuló igényeket szolgálják ki. A levéltári intézmények ebben a korszakban a tudományos intézmények között szerepeltek, és a levéltárosok — stabil, jól képzett szakemberek — nagy része tevékenyen részt vett a történettudomány, illetve annak segéd- és rokontudományainak müvelésében, fejlesztésében. Fő feladatként a tudományos kutatás számára tették használhatóbbá a levéltári anyagot. A levéltárak szerepe az információs társadalomban is eredendően az, hogy a létrejött forrásokat megőrizzék, és azokat a társadalom rendelkezésére bocsássák. Bár az alapfeladatok (őrzés, nyilvánossá tétel, igazgatási feladatok) évszázadok óta alig változtak, de az utóbbi évtizedekben olyan újabb elvárások észlelhetők a társadalom részéről, amelyekre a levéltáraknak megfelelő választ kell adniuk. A változás a fejlett országokban kb. a '60-as években, Magyarországon a '80-as, '90-es években következett be. A változások szoros kapcsolatban voltak és vannak a jóléti társadalmak kialakulásával, főleg azok demokratizálódásával — ez nem csak Kelet-Európára érvényes, hanem a nyugati országokra is. Egyrészt a modern társadalmak szervezetei és állampolgárai gazdagabbak lettek, többszörösére nőtt a tulajdonukban vagy használatukban lévő ingatlanok, valamint egyéb javak száma és értéke. Másrészt folytatódott, sőt felgyorsult az az évszázadok óta megfigyelhető folyamat, hogy az állam az élet mind több területén vállal egyre bonyolultabb és kifinomultabb szabályozó szerepet. Mindezek nagymértékben megnövelték a jogszolgáltatási és igazgatási feladatokat (ezek részeként elsősorban a nyilvántartási teendőket). A gazdagodás, a korunk jellemzőjeként ismert mobilitás és az állami szabályozás következtében a polgárok jogviszonyba kerültek egy sor köz- és magánintézménnyel (önkormányzat, bank, biztosító, földhivatal, nyugdíjintézet, adóhivatal stb.) valamint magánszeméllyel (pl. egy autó eladása kapcsán), és rákényszerültek arra, hogy a jogaikat megvédjék az ellenérdekelt féllel szemben. A jogbiztosító iratok szerepe rendkívüli módon megnőtt, ezért a jogszabályozás is egyre pontosabban szabályozta a hivatalok és szervezetek működését, közvetett módon azok iratképzését és -kezelését. A társadalomban keletkezett, fontosnak tartott iratok többsége előbb vagy utóbb a levéltárakba kerül, és számos közülük megőrzi jogbiztosító funkcióját. A modern társadalmak állampolgárai — nem csekély mértékben az előbb vázolt folyamat következményeként — öntudatosabbak lettek, és egyre határozottabban érvényesítették jogaikat a közintézményekkel szemben is. A jogérvényesítés megkövetelte az intézmények ellenőrzését és átláthatóvá tételét, ami többek között az irattáraik fokozatos megnyitását eredményezte, egyrészt úgy, hogy egyre szűkült a titkosnak vagy bizalmasnak nevezett iratok köre, másrészt egyre rövidebb idő után váltak hozzáférhetővé az iratok a kutatók-használók számára. (A manapság természetesnek tartott 30 év csak pár évtizede általános Európában, de már ennek csökkentésére is vannak törekvések.) A nyitás már többnyire a levéltárakban történt, ahova az iratképző szervektől egyre rövidebb periódus után szállították a maradandó értékű iratokat. Az állampolgárok öntudatosabbá válásának egyik érdekes jelensége az identitáskeresés, ami a levéltárakban hely- és családtörténeti kutatások formájában csapódott le. A modern társadalmak elidegenítő hatására adott reakciónak tekinthetjük azt, hogy ezrek és 10