Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

megjelentetésére — pl. módszertani füzetek, szakcikkek — éppen az ilyen produktumok hiánya miatt. Az informatika gyökeresen átalakította a levéltári kiadványokat. Egyre növekvő társadalmi igény, hogy az információ „házhoz jöjjön", és ennek megfelelően a kiadványok egyre növekvő hányada jelenik meg elektronikus adathordozón (CD-ROM-on, interneten), de a gyorsan emelkedő nyomdai költségek is erre a viszonylag olcsó megoldásra szorítják a levéltárakat. Nagy előnye az elektronikus kiadványnak a rugalmasság: tetszés szerint aktualizálható a kiadvány, ez különösen az anyaggyarapodás miatt gyorsan avuló segédleteknél előnyös. Elegendő csak annyi CD-t legyártani, amennyi elfogyott, illetve internetes kiadványnál frissíteni a honlapot. Az elektronikus publikációk egy része lényegében csak a hordozójában különbözik a klasszikus, papíron megjelentetett kiadványoktól, ezek lényegében csak szövegfájlok. Már forgalmaznak kimondottan terjesztési céllal készített adatbázisokat — a legjobb példa a Magyar Országos Levéltár [MOL] Mohács előtti gyűjteménye adatainak CD-je — vagy adatbázissal ellátott forráskiadványokat. Az adatbázis minőségileg magasabb szintű keresést tesz lehetővé mint a szövegfájlok. Az informatika a tudományos kiadványoknak nem csak a formáját, hanem a terjesztési módját és koncepcióját is jelentősen átalakította. A CD-kiadványok terjesztése lényegében ugyanúgy történik, mint a hagyományos publikációké, az interneteseké viszont eltérő szemléletet igényel. Nem szükséges kiadványcserével, árusítással, postázással bajlódni, és ha széles körben ismert a kiadvány elérhetősége, akkor sokkal több olvasóhoz jut el. Természetesen hátránya is van az internetes terjesztésnek: nem remélhet a levéltár bevételt, nem biztos, hogy a most kiadott CD tíz év múlva is olvasható lesz (a szabványok változása miatt), nem biztos hogy az internetes kiadványt megtaláljuk öt év múlva a hivatkozott honlapon (általában csak pár évig marad ott). Egyre több jel utal arra, hogy az elektronikus kiadványok koncepcionálisan átalakítják a forráspublikációkat. Mivel így lehetőség nyílik az iratok fakszimile (szkennelt) képét viszonylag nagy számban és olcsón közreadni, félő, hogy a nagy szakértelmet kívánó, megfelelő apparátussal ellátott szövegközlést háttérbe fogják szorítani a csak alapadatokat tartalmazó, egyszerű keresőrendszerrel ellátott fakszimile forráskiadványok. 3.1.4. Ismeretterjesztő levéltár A levéltárak — ellentétben a könyvtárakkal — sajnos mindmáig eléggé ismeretlenek az állampolgárok előtt. Ennek több oka van, talán legfontosabb közülük az, hogy a levéltárak sokáig meglehetősen zárt intézmények voltak, a használatuk gyakran speciális tudást (nyelvtudást, paleográfiai és történeti ismereteket) igényelt. Említettük, hogy az utóbbi évtizedekben bekövetkezett kutatói-használói „demokratizálódás" (család- és helytörténet kutatások, kárpótlásokkal kapcsolatos igények stb.) következtében szembesültek/szembesülnek a levéltárak a publikum irreális elvárásaival, aminek a legfontosabb oka éppen az ismerethiány. Az alapvető kérdés az, hogy hogyan lehet a hiányt pótolni? Az átadandó ismeret sokrétű, és eltérő megközelítést igényel. Egyrészt a levéltáraknak általában meg kell ismertetni magukat a közvéleménnyel, el kell mondaniuk, hogy mit csinálnak, mi a feladatuk, milyen anyagot őriznek. Ez az is-14