Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A magyarországi levéltárak története

landó levéltári helyiség volt. így például Sopronban 1422ben a városi jegyző a város iratait á városház egy jól elzárható helyiségében őrzi. Ugyancsak Sopronban 1421-ben minden nehéc-ség nélkül tudják igazolni a kapott nyugtákkal ? hogy Sorbála királynénak az újévi ajándékokat megfizették és tudjuk, hegy már 1469-ben jegyzékeitek is ,az iratokat. A városi levéltárak általában a kiváltságokkal és a birtoka dományokkal összefüggő okleveleket egymástól elkülönített ^vrendezett csoportokban őrizték. Adott esetben tehát a város őrizetében levő Mohács előtti oklevelek keltezéséből következtethetünk a város fennállására. Nyilvánvaló, hogy tűzvészek, hadi cselekmények következtében a város eredeti oklevélállománya idők folyamán megcscnkult, mégis azt mondhatjuk, hogy a városok kezdettől fogva megőrizték okleveleiket, s azokat ma is megtaláljuk a városi levéltárákban. A városi magistratus azonban polgárok számára a hiteleshely szerepét is betöltötte, s ekként jönnek létre a városi könyvek /Stadtbuch-ok/, amelyek a polgárok magánügyleteire vonatkozó dokumentumok másolatait tartalmazzák; a legkorábbi 1364-ből Selmecbányán maradt fenn. Később azonban külön vezetik a tanácsülési jegyzőkönyveket, az adófizetésekről, számadásokról, végrendeletekről, bírósági itéletekről szóló másolati könyveket. A városi levéltárakban azonban a XVII. században felbomlott a rend, erre enged következtetni, hogy 1691-től a városi választásokon megjelenő királyi biztosok jelentéseikben lesújtó képet rajzolnak a levéltárakról. Tudjuk, hogy Buda és Pest városának még a XVIII, század második felében, vagyis a török alóli felszabadulás után egy évszázaddal sincs megfelelő levéltára.