Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A magyarországi levéltárak története

Vármegyei és városi levéltára': a XX. szádad első feléten Mind a vármegyei, mind a városi levéltárakban a levéltárosok a XVIII-XIX* században hatalmas munkát végeztek a reájuk bizott &tr/-sg rendezésében, kutatható állapotba való hozásában. Megváltozott a helyzet a XIX. század végétől. Bár a vármegyei szabályrendeletek a vármegyei levéltárostól ekkor már megkövetelik a levéltári kezelői és fogalmazói szakvizsga letételét,, a levéltárakban folyt munka mind kevésbé volt eredményes. Ugyanis a XX. század első felében a vármegyei főleyéltárosokat bevonták a megyei közigazgatásba, így a levéltári munka megfelelő segédszemélyzet hiányában a viz /folyó, tó/ szabályozási nyilvántartások, az úgynevezett vizikönyvek vezetésére és az állami anya^könyvek utólagos bejegyzéseinek /halálozás, házasságkötés, névváltoztatási adatok/ bevezetésére korlátozódott. Rendezésre, leltározásra igen kevés idő maradt, s ritka volt az a levéltáros, akinek tudományos feldolgczó munkára is jutott ideje. Emellett a vármegyei közigazgatási szervek csak tetszésük szerint szolgáltatták be a levéltárba irataikat, a kapitalizmus kiterebelyesedésével alakuló vállalatok, vagy pedig a megyebeli családok levéltáraival senki sem törődött. De a megyei levéltár érdeklődési köi én kivül estek a biréságok, az ügyészségek, a MÁV, a posta, a pénzügyigazgatóságok, a különböző testületek és pártok iratai is. Az Crszágos Levéltár kapcsolatot tartott ugyan a megyai és városi levéltárakkal, azok helyzetéről adatfeltáró munkákat is végzett, azonban a Belűkgyminisztériumhez tett jelentései, javaslatai gyakorlatilag eredménytelenek valtak. Az 1929. évi XI. tc. megteremtette a hite leshelyi levéltárakra korlátozott levéltári felügyeletet és előirta,