Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

együttesekből állagokat alakítunk ki /tb\ LÜSZ 77. § /!/ bek./, Lényeges, de nem feltétlen ismérve a külön segédlet és a levéltári rendszerbeli eltérés. Egyébként az állagok is lehetnek regisztratura és gyűjteményjellegűek, a regisztratura jellegű fondnak is lehet gyűjteményjellegű állaga, s a gyűjtemény jellegű fondnak is lehet regisztratura. jellegű állaga. Ekként a helytartótanácsnak a városokkal, a céhekkel, a kereskedelemmel stb, kapcsolatos iratai egy-egy állagot alkotnak, s a családi iratanyagnál a család egészét illető iratok fondját a család nemességével és történetével, a vagyonjogi helyzetével, a földesúri jogaival, és a birtokai igazgatásával s gazdálkodásával öszszefüggő iratok állagaira "bonthatjuk. Előfordul, hogy az irattárózott vagy általában a rendezésen keresztül ment iratokhoz azonos tartalmú és jellegű, de rendezetlen, nem jelzeteit iratok is vannak a rendezés alatt álló iratanyagbai. Ilyen esetben a jelzetrendszer által kifejezett tárgyi csoportok végén kiegészítésképpen elhelyezhetjük az azonos tárgyú rendezésen keresztül nem ment iratokat, de ilyenkor a megfelelő segédleteket ki kell egészíteni. /Nem nagyszámú irat esetében év, illetve időrondezzifk./ Ezáltal ugyanis elkerüljük, hogy a már rendezett és az általunk csoportosított iratanyagban azonos tárgyú iratok legyenek. áz iratcsoportok /tételek/ kialakításánál figyelembe kell vennünk az áttekinthetőséget, de egyszersmind az elaprózódást is el kell kerülnünk. Az áttekinthetőséget szolgálja az az irányelv, amely szerint egy tétel egy évnyi anyaga nem lehet több egy normál irat csomónál /0,14 iratfm./. Természetesen ezt a korlátozást bizonyos esetekben - például számadásoknál - figyelmen kivül kell hagy-