Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

nunfc, máskülönben az iratanyagot -tovább ke 3-1 bOi>

+c--nuni* <*\i^ck^^ Ar. oicp^r^^y ir meg bennünket az a másik előirás, hogy fondnak vagy állagnak csak az az iratösszesség nyilvánítható, amely legalább egy iratosomónyi. Az ennél kisebb terjedelmű fondokat és állagokat össze kell vonni, például családi levéltárnál ha egy-egy családtag iratanyaga nem éri el az egy iratcsomót, a kkor

:! családtagok fondtöredékei- oimen gyűjtemény jellegű fondba tömöritjük az c— gyes családtagok iratait.. Más azonban a. helyzet akkor, ha a rendezés befejezésekor kitűnik, hogy valamelyik tárgyi csoportba csak gyér számú - egy-két - irat került. Természetesen arra vonatkozólag, hogy egy tételnek ^csoportnak/ hány iratot kell legalább tartalmaznia, még tájékoztatást sem lehet adni, hiszen csak egymáshoz tartalmilag közelálló tételek vonhatók Össze, Kevésszámú irat esetében azonban tanácsos az iratok besorolását felülvizsgálni. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egyetlen irat is - forrásértékénél fogva — alkothat önálló tételt, például egy urbárium, n A tételek kialakításánál - mint mondottuk - döntő az iratképző szerv strukturális felépítése, működése és hatásköre. Ha a tárgyi csoportokat a szerv működése egész ideje alatt keletkezett iratokból állitjuk össze, s azután érrendezünk, akkor az strukturális-kronológiai rendezés, ha pedig minden egyes esztendőben keletkezett iratokból alakitjuk ki a különböző tárgyi csoportokat, a kronológiai-strukturális rendezést valósitjuk meg. Ha ellenben a fondképző tevékenységének ágazatai szerint alakitjuk ki a tárgyi csoportokat, ugyanezen két rendezésimód szerint, akkor ágazató-kronológiai, illetve kronológiai-ágazati rendezés között kell választanunk. Véleményünk szerint a